Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
4704 önkormányzat - miután nem kötelező feladata volt, és nem volt állami feladat a szakképzés - elfeledkezett. Gondolják el, hogy a megye periférikus részein - Battonyától Szeghalomig, Szarvastól Gyomaendrődig - kénytelenek voltak a települések társulni azért, mert az állam nem gon doskodott ezeken a területeken a szakképzésről. Ugye, azt nem gondolják, hogy elsősorban a magyar gazdaságnak történő szakképzés települési feladat és települési szervezési feladat; és minden felelősséget felvállalva, ezeknek a településeknek - amelyekről a megyei szakképző tiszkek vagy a megyei szervezetek nem gondoskodtak - saját maguknak kellett tiszket alakítaniuk, különböző állami szembeszéllel, ahhoz, hogy gondoskodni tudjanak a szakképzésről. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Így jött létre a Berett yó szakképzési társulás, amelynek kapcsán el tudom mondani, hogy nagyon szimpatikus számomra a törvényjavaslatban az a kitétel, amely az iskolarendszerű szakképzés megszervezését kötelező állami feladattá tette. Hölgyek, urak, nem egykét lelkes emberen va gy polgármesteren, vagy képviselőtestületen - sőt, mondhatnám, szakképző intézmény igazgatóján - kell múlnia annak, hogy meg vane szervezve egy térségben a szakképzés. Amikor itt hallgattam a volt kormánypártiak 12 éves regnálásának ügyeit - és most megi nt nem visszamutogatva, csak pusztán szeretném elmondani , ez a felelősség, kérem, 1990 óta nem volt meg az országban. Nem volt meg! Az állam saját magát államtalanította, semmit nem vállalt. Taxáljam? Egészségügy, szakképzés, közoktatás, katasztrófavédel em, tűzoltóság. Soroljam még, hölgyek, urak? Szóval, az államnak, ha egyszer van, kötelezettségei vannak a köznevelésben és a szakképzésben is. Nekünk pedig azért nagyon fontos a szakképzés ügyéről beszélni és arról jó törvényeket hozni, hisz létünk alapja az erőteljes és erős gazdaság. Az erőteljes és erős gazdaság sok mindenen múlik, többek között a piaci viszonyokon is, de azon, hogy vane szakképzett szakemberünk, jól képzett, a szakmához, a kétkezi munkához, a technikusi munkához jól értő középvezetőnk , és effektív, produktív manuális szakembereink vannake. Mélyen tisztelt hölgyek, urak, az egész szakképzési rendszer elmúlt 21 éves praxisa ezt a kérdést elfelejtette. Iskola volt, normatív finanszírozással - aztán legyen iskola , de hogy mi jött ki bel őle, az valójában, istenigazából senkit nem érdekelt. A gazdaság berzenkedett; berzenkedett különben a kamara is, és egyáltalán a szakmák, a mesteremberek - akik tisztelték a saját szakmájukat - berzenkedtek, mert különben nem jól működött a rendszer. Úgyh ogy lehet ezt a törvényjavaslatot kritikával illetni, sőt, kell is, mert nem kell kész tényként elfogadni, de az nagyon fontos dolog, hogy az állam azt mondja ebben a törvényjavaslatban, hogy az iskolarendszerű szakképzés megszervezése kötelező állami fela dat. Az államnak szervező feladata van, sőt finanszírozó feladata is van. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom azokat a részeket is, amelyekben ez a törvényjavaslat elismeri azt, hogy a szakképzésben első szakma megszerzése ingyenes. (Az elnöki széket dr. U jhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt is fontosnak tartom, hogy az igazi kamara, amelyik köztestületi, annak vannak szakmai és hatósági feladatai a szakképzést illetően. De azt is el kell mondanom, hogy ez sem volt mindig megfelelő szin ten - mármint a kamarai részvétel , sőt az ottani akarat sem volt mindig ezzel paralel. Fel kell nőni ahhoz a feladathoz, hogy a tisztes szakmák kamarai képviselete megfelelő érdeket képviseljen a szakképzésben, és ugyanakkor megfelelő hatósági jogosítván yokat is kapjanak. Mélyen tisztelt hölgyek, urak, én a ’60as években jártam középiskolába, technikusként kezdtem, az manapság - ugye - szakképzés, középvezetőket képzett. Mélyen tisztelt hölgyek, urak, van ma középvezetői képzés a termelés irányításához? Nincs. Ezek mind károkkal járnak. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, amikor kikerültem az építőiparba, akkor a mesteremberek azt mondták, hogy “csak technikus”, merthogy ott is volt ez a szakmai vita. Két mesterlevelet szereztem, és tudták, hogy dolgozni i s tudok, és helyreállt a presztízsem. Van ács és kőműves mesterlevelem. Tévedés ne essék, a szakmának kell becsületének lenni, nemcsak a mesterlevélben, de azért is, mert az ember tudja. Nálunk annak idején a technikumban meg kellett tanulni vakolni, burko lni, falazni és minden egyéb
