Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SÁGI ISTVÁN (Fidesz):
4678 A kisebb létszámú, speciá lis szakmákat oktató intézmények veszélybe kerülnek, ezekkel szemben a művészeti szakmacsoportok kiemelt státusba lettek helyezve ebben a törvényjavaslatban. Külön kérdés a kamarák helyzete, ami nagyon sokszor elhangzott már. A kamarák lobbizása tényleg na gyon jól sikerült, a sok esetben begyepesedett, volt kommunisták által vezetett kamarák hatósági feladatokat kaptak. A hasonlóság nem kicsit szembetűnő a polgárőrtörvénynél például az OPSZ helyzetbe hozásával. A gazdasági kamarák túlzott jogokat kaptak: vi zsgaszervezés, ellenőrzés, elnökjelölés, névjegyzékbe kerülésbe való beleszólás. Szerintünk a fontoskodáshoz tartozik a felesleges teherként megjelenő szintvizsga is. A jelenlegi gyakorlat, különösen a felnőttképzésben, sok kalandor szakképző és vizsgáztat ó személyt, szervezetet engedett be a rendszerbe, amit még a kamarák is segítettek, mivel érdekeltek voltak és ma is érdekeltek személyes kapcsolatok terén ezekkel az emberekkel. Sajnos sok kamarai vezető saját szakképző kft.t, gazdasági társaságot üzemel tet jelenleg is. A kamaráknak meg kellene hagyni a javaslattételi, véleménynyilvánítási, gyakorlatszervezési lehetőségeket, de a szakképzés lényegi rendszerét a minisztériumoknak és az alattuk működő felügyeleti szerveknek kellene gyakorolniuk, mint ahogy a törvényben is leírták, például a rendőrségnél vagy a vám- és pénzügyőrségnél. A felnőttképzéshez pénzt adó munkaügyi központok is érdekeltek abban, hogy ki lesz a képző szerv, így gyakran nem az kapja a képzést és a pénzt, akinek a szakmaisága megvan, ha nem a legkisebb ajánlatot tevő, de neki semmije sincs a képzéshez. Ezért sem lenne szabad az államnak a tekintetét levennie a felnőttképzésről, hanem felügyelni kellene a minisztériumoknak a képzésért felelős szerveikkel. A szakképzés irányítása és felügye lete végzetesen túl lett bonyolítva. Legalább hat szintet és összetevőt lehet felfedezni ebben a rendszerben, felülről indulva: a kormányt, a szakképzésért és szakképesítésért felelős minisztert, az állami szakképzési és felnőttképzési szervet, az országos gazdasági kamarát, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanácsot, a Nemzeti Képesítési Bizottságot vagy a megyei fejlesztési és képzési bizottságot. Ez a rendszer tényleg túlságosan bonyolult és átláthatatlan ebben a törvényjavaslatban. Néhány fideszes képviselő részéről is elhangzott és én is egyetértek azzal, hogy szükség van a komplex vizsgáztatásra, viszont nem teljes mértékben csak külsős szakbizottságokra kellene ezt ráhagyományozni, hanem legalább egy, az iskolában tanító kérdezőtanárt is bele ke llene vonni ezekbe a bizottságokba. Pedagógusként tudja az ember, hogy a diák a vizsgán másképpen viselkedik, sokkal nagyobb az önbizalma, ha vele szemben egy olyan ember is ül, olyan ember is kérdezi, aki tanította annak idején. Gúr Nándor képviselőtársam mal az előrejelzéssel kapcsolatosan egy dologban egyet tudok érteni, nevezetesen hosszú távon, évekre nyúlóan hogyan tudjuk meghatározni azt, hogy melyek lesznek a hiányszakmák. A mai gazdasági és társadalmi helyzetben ez szinte lehetetlen, hatalmas jósteh etség kell ahhoz, hogy ezt meg tudjuk mondani. A duális rendszer ebben a formában nem vezethető be, mivel nincsenek meg a feltételei, a háttérben nincsenek meg azok az infrastrukturális lehetőségek, amivel ezt meg lehetne oldani. S azt is el kell mondani, ebből ne az süljön ki, hogy a szakképző iskolák által kibocsátott diákok előbbutóbb vagy külföldön, vagy idehaza multicégek rabszolgái lesznek majd a közeljövőben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, kép viselő úr. A következő felszólaló Sági István képviselő úr a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! SÁGI ISTVÁN (Fidesz) :
