Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KAUFER VIRÁG, az LMP képviselőcsoportja részéről:
4651 nem előzött meg érdemi társadalmi konzultáció, hogy vezető szakképzési, szakmai szervezetek vezetői csupán a tanév kezdetén kaphattak betekintést a hivatalos munkaanyagnak csupán töredékét közzétevő szakképzési koncepcióba, a kodifikál t törvénytervezet vitája pedig csak néhány nappal ezelőtt kezdődhetett meg. Azt gondolom, abban egyetértünk, hogy a szakképzés versenyképessé tétele és gazdasági hajtóerővé alakítása megkerülhetetlen, és a jelenlegi gazdasági válság közepette annak jelentő sége, hogy a szakképzés helyzete megújuljon, messze túlhaladja a szűk oktatáspolitikai szakmai kereteket, és általános gazdaságitársadalmi kontextusba ágyazódik. E terület sikeressége vagy sikertelensége hosszú időre meghatározhatja a magyar gazdaság és t ársadalom fejlődésének pályáját, ezért mindenképp szükséges tágasabb társadalmi és gazdaságpolitikai összefüggésben és több szakpolitikai rendszer összehangolt fejlesztési szemléletével gondolkodni erről. Figyelembe kell venni, hogy az oktatás- és szakképz éspolitika gyengesége és hibái a munkaerőpiacon törnek a felszínre, társadalmi és gazdasági nehézségeket okoznak - inaktivitás, munkanélküliség, gyorsan változó bérarányok , a szűkös erőforrások pazarlásával járnak, és súlyos feszültségekhez, növekvő tár sadalmi elégedetlenségekhez vezetnek. (10.40) Ez a komplex szemlélet ebből a törvénytervezetből láthatóan hiányzik. Kihallatszik a veszekedés a kormányból és kormánypárti frakcióülésekről, semmi nyoma a sokszor hangoztatott tárcaközi egyeztetéseknek. Tiszt elt Képviselőtársaim! Véleményünk szerint mind a korábban benyújtott koncepció, mind a mostani törvényjavaslat teljes mértékben kiszolgáltatja a szakképzést a gazdaság szereplőinek, pedig ismeretes, hogy a társadalom, a helyi közösség igényei messze nem az onosak a gazdasági élet szereplőinek kívánságaival. Nem lehet egyegy, mégoly sikeres cég alá rendelni egy város vagy régió szakképzési rendszerét, mert előfordulhat, hogy a tőke odébbáll, áttelepíti a gyárat, és ott állunk tízezer kiképzett vonatkerékpum pálóval, ahelyett, hogy tanulni és önmaguk érdekeit képviselni tanítanánk meg a fiatalokat. Az országnak nem túlspecializált szakbarbárokra, hanem minél kevesebb funkcionális analfabétára és egyegy, a jelenben még nem is sejtett szakmát hamar elsajátítani tudó dolgozóra és vállalkozni is képes új generációra van szüksége. Véleményünk szerint a tervezet a legfőbb stratégiai partnerét, az erre teljesen alkalmatlan kamarákat tévesen és egy eltévesztett feladatra, az iskolai rendszerű szakképzés gyakorlati ter epéül és irányítójául jelöli ki. A törvénytervezet abból a tévhitből indul ki, hogy a szakképzési rendszer leszállíthatja a gazdaság számára a munkára kész és kiképzett új generációkat. Ennek talán az az alapja, hogy sokszor hangzik el a munkáltatók részér ől kritikai hang a fiatal pályakezdő szakemberek felkészültségét illetően, sorolják azokat a hiányosságokat, amelyek miatt nehezen tudják teljes értékű munkaerőként foglalkoztatni őket. Egyértelművé kell tennünk, hogy az iskola soha nem tud egy adott munka helyre kész szakembert képezni, ez nem is lehet a feladata. Olyan fiatalokat kell kibocsátani az iskolákból, akik jó szakmai alapismeretekkel rendelkeznek, amelyekre a változó munkahelyi ismeretek ráépíthetőek. Meg kell tanítani a fiatalokat tanulni, hogy képesek legyenek a változó körülményekhez alkalmazkodni, képesek legyenek képezni magukat. A világgazdaság meghatározó szereplői is így gondolkoznak, s nem zoknigyártásra, hanem a tudásra épített hozzáadott értékek termelésére készítik fel a jövő generáció it. Meggyőződésünk, hogy a lebutított és megrövidített új szakképzési rendszer tervezete inkább a harmadik világ felé, mint az igazi versenytárs OECDgazdaságok felé tolják majd az országot. Tisztelt Ház! A versenyképesség valóban kulcsfontosságú, s ebben a hazai vállalkozásokat is megnyerni képtelen, nemzetközileg pedig láthatatlan kereskedelmi kamarákra bízni a szakképzést több mint hiba, bűn. Szereptévesztésnek tartjuk, ha a kamarák az iskolai szakrendszert kívánják meghatározni s nem valós feladatukkal, a cégek érdekképviseletével foglalkoznak. A magyar kamara eddigi teljesítménye össze nem vethető a németével. Ez a társadalom és ez a gazdaság nem a
