Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
4624 rendszert fektetett le a törvényjavaslat , amely az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés teljes körű kontrollálását több szervezet együttműködésével valósítja meg. Az iskolában folytatott képzés hatósági és szakmai ellenőrzését alapvetően az oktatási hivatal végzi, míg az is kolán kívüli gyakorlati képzőhelyek ellenőrzése elsősorban a gazdasági kamara feladata és felelőssége lesz. (8.30) A pénzbeli tanulói juttatás rendszerét továbbra is fenntartja az új szabályozás. Lényeges változás, hogy a tanulószerződés alapján járó tanul ói juttatás legkisebb mértéke a gyakorlati képzés előírt arányától függ, azaz a gyakorlatigényesebb szakmákban több, a kisebb gyakorlati óraszámban megvalósuló képzések esetén kevesebb juttatás jár a tanulónak. A tanuló a gyakorlati képzés során találkozik a munka világával is, ezért számos kérdésben a munkajogi szabályokat rendeli alkalmazni a törvényjavaslat. Ilyenek a kártérítési felelősségre, a táppénzre, a betegszabadságra vonatkozó rendelkezések, természetesen a fiatalkorú iskolások életkori sajátossá gainak figyelembevételével. Abban, azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy hatékony szakképzés nem lehet hatékony szakképzésirányítás nélkül. A megalapozott döntések meghozatala érdekében szabályozásra kerül a szakképzés kormányzati irányítása, ahol a k ormánynak az eddigieknél kiemeltebb szerep fog jutni, például a végső szakmaszerkezeti döntés meghozatalában. A szakképzés fő felelőse a tárcák közül a szakképzésért és a felnőttképzésért felelős miniszter, de a szakképesítésekért felelős minisztereknek az adott szakképesítésért való elsődleges felelőssége továbbra is megmarad. Kiemelt szerepet szán a javaslat a szakképzés rendszerében működő kutató, fejlesztő, szolgáltató intézetként működő állami szakképzési és felnőttképzési szervnek, a gazdasági kamarák nak. Az országos szakmai egyeztetés feladatait továbbra is a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács valósítja meg. A fejlesztési és képzési bizottságok, igazodva a megyei közigazgatási szervezés megyei struktúrájához és a kormányhivatalok működéséhez , a jövőben az eddigi regionális szint helyett megyei szinten szerveződnek a javaslat szerint. Erre azért is szükség van, mert egyegy régión belül most is jelentős eltéréseket tapasztalunk a túlképzések és a hiányszakmák tekintetében. A jelenleg regionáli s szinten működő fejlesztési és képzési bizottságok ötlete mint ötlet, hogy régiós szinten meghatározzák, melyek a hiányszakmák, és hol vannak túlképzések, és avatkozzanak be a folyamatokba, jó. A valóságban azonban az történik, hogy a fejlesztési bizottsá gok által beazonosított hiányszakmák és túlképzések esetében semmiféle jogszabályi következmény nincs, ha a tiszkek vagy adott esetben a felnőttképző intézmények ennek ellenére azokat a szakmákat viszik tovább. Ez így nem hatékony, és nem működőképes. El k ell dönteni, hogy be tudjáke azonosítani ezek a bizottságok valóságosan is a hiányszakmákat és a túlképzéseket, amennyiben be tudják, akkor létjogosultságuk van, abban az esetben viszont kötelező szankciót kell mögéjük tenni, hogy aki ennek ellenére mégis indít, az állami támogatást ne tudjon igénybe venni. Ez nagyon fontos, sarkalatos kérdés, ha a piac igényeihez szeretnénk a későbbiekben a képzési rendszert igazítani. A megyei szintű tagozódást pedig egyértelműen az is indokolja, hogy Magyarország egyik sajátossága az, hogy egyegy régión belül, adott esetben egy északalföldi régión belül teljesen más SzabolcsSzatmárBereg megye munkaerőpiaci adottsága, mint mondjuk, JászNagykunSzolnok megyének. Ezért is volt nehéz a jelenlegi helyzetben egy regionál is bizottságnak bármiféle sarkalatos döntést hoznia e tekintetben. Fontos, hogy a megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslatai, ahogy említettem, ténylegesen is érvényesüljenek a szakképzésben, ezért a javaslatokon alapuló szakmaszerkezeti döntést fenntartókra lebontva a kormány fogja meghatározni. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat egyik nagyon fontos elemére hívnám fel végül a figyelmüket. Az új törvény rögzíti a pályaorientáció rendszerét, amely nélkül nem képzelhető el hatékony szakkép zés. Ebbe a feladatba be kell vonni valamennyi érintettet, szülőket, alapfokú oktatási intézményeket, a szakképző iskolákat, felnőttképzési intézményeket, munkaügyi szervezeteket és a munkáltatókat is. A javaslat leszögezi, hogy a pályaorientációs szolgált atásban minden tanulónak a megfelelő döntési pontok előtt legalább egyszer részesülnie kell a megfelelő,
