Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 22 (139. szám) - A bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
4579 javaslom, hogy hozzuk vissza ezt az inkasszó, előzetes inkasszórend szert. Nem is értem egyszerűen, hogy ezt miért vették ki. Ez tényleg nagyon megnehezíti a hitelezők életét. Visszatérnék az önhibás adós fogalmára: önhibás és nem önhibás adós. Én egyszerűen most ezúton javaslom azt, hogy nagyon erőteljesen gondolkodjunk e l azon, és biztatnám erre az államtitkár urat és az igazságügyi tárcát, hogy építsük be a végrehajtási törvénybe ezt a kettősséget. Mit értünk ez alatt? Az önhibás adós alatt azt értjük, aki tényleg egy jogerős ítéletben foglalt kötelezettségének vagy szer ződéses kötelezettségének nem tesz eleget csalárd módon vagy nem csalárd módon, de a lényeg az, hogy vele szemben egy jogerős ítélet születik, fizetnie kell. Az önhibán kívüli adós fogalmába tulajdonképpen én jelenleg a legmarkánsabban a devizahiteleseket tenném, akikre ezt tényleg nem lehet elmondani, tehát ők jóhiszeműen bíztak abban, hogy majd egy kedvező kamatozással tudnak lakáshoz jutni, mertek nagyot álmodni - ki ne mert volna? , tényleg komolyan felpörgött az emberekben az a vágy, hogy lakáshoz jus sanak, és ennek megitták a levét, sok esetben elvesztették a lakásukat. Az egész végrehajtási rendszerben át kellene vezetni ezt a kettősséget, és gyakorlatilag mindenütt, ahol lehet, ugyan ők is el kell hogy szenvedjék a végrehajtást sajnos, bár nem kelle ne hogy elszenvedjék, mert szerintünk totális moratóriumot kellene hozni velük szemben, de ha mégis folyik ilyen végrehajtás, akkor egy méltányosabb rezsimbe kerüljenek. Egy jó ötlet lehet például az, hogyha a polgári perrendtartásba emeljük be például azt a rendelkezést, hogy az ítélethozatal során az eljáró bírónak, amikor dönt a kereset tárgyában, és megállapítja mondjuk, az alperes fizetési kötelezettségét, akkor egyidejűleg rendelkezzen arról is, hogy az ügy összes körülményére figyelemmel a végrehajtá s során önhibás adós kategóriába tartozó alperesről legyen szó vagy önhibán kívüli adósról legyen szó. Szerintem ezt egy bíró, egy felelős bíró helyes, jó mérlegeléssel képes lehet elvégezni. Tehát tegyük a kötelezettségévé, emeljük be az anyagi jogszabály okba, és egyben tegyük bele az eljárási jogszabályokba ezt az előírást. Így már meglehet, ez az emberségesebb bánásmód is megvalósulhat. Aztán szeretnék azért szólni arról is, hogy a végrehajtás nemcsak országon belül, hazánkon belül okozhat gondot, hanem határokon átlépő rendszerben is. Szintén saját gyakorlatból mondom: jogerős ítélettel sikerült egy lakásérvénytelenségi perben sikerrel járnunk, egy idős nénit a szomszédsága különböző eszközökkel gyakorlatilag rábírt arra, hogy feltűnően értékaránytalan e llenérték mellett adja el nekik a lakását; egy rokon megtámadta ezeket a szerződéseket, és tudtuk érvényteleníteni, visszakerült az ingatlan. Megszületett a jogerős ítélet többmilliós fizetési kötelezettséggel. Időközben az elmarasztalt alperesek kiköltözt ek Angliába, NagyBritanniába, és van egy jogerős ítéletünk ugyan, de megkezdhettük a nem túl könnyű, sőt mi több, kifejezetten kanosszajárásnak minősülő európai uniós végrehajtás útvesztőit járni, amelyben gyakorlatilag egy végtelenített hosszú eljárásban vagyunk, gyakorlatilag az eredményesség legkisebb lehetősége nélkül. Az Európai Unió ezen a téren tehát nem működik. Egyébként is nekünk általában az a problémánk az Európai Unióval, hogy ott működik, ahol nem kéne, és ott nem működik, ahol kellene. Itt k ifejezetten kellene hogy működjön, ha már tényleg egységes térségről beszélünk, akkor tegyük már lehetővé azt, hogy igenis egy uniós polgár…. De egyszerűbbet mondom: mondjuk, Erdély és a csonka ország viszonylatában. Mondjuk, egy erdélyi vállalkozás megren del Magyarországról valamilyen terméket vagy szolgáltatást, és mondjuk, az itteni vállalkozó csalárd módon jár el, nem teljesít, felvette az előleget, eltűnik, akkor gyakorlatilag megindul egy európai uniós végrehajtás, azzal lehet csak behajtani sajnos. S zívem szerint én ezt a problémát egyszerűbben oldanám meg, de hát nem kell ezeket a határokat feltétlenül öröknek és megváltoztathatatlannak tekinteni, amelyek jelenleg Erdélyt és Magyarországot elválasztják - bízunk benne, hogy a székely önrendelkezési tö rekvések majd csattanós választ adnak mindenkinek, akik lezártnak tekintik a magyar ügyet Európában. Mindenesetre anomáliák vannak ezen a téren is. Még egyet szeretnék kiemelni: a javaslat 30. §a tárgyalja az elektronikus árverés, illetve a folyamatos árv erés témakörét, ami egy nagyon jó ötlet, arról szól, hogy ne kelljen külön a végrehajtónak kitűzni árverést, nem jelenünk meg, új árverés s a többi - egy több hónapos folyamat
