Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 22 (139. szám) - A bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZILÁGYI PÉTER (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZILÁGYI PÉTER (LMP):
4573 ingatlanokhoz jutni, és a mostani helyzetben én nem kívánom azt, hogy ingatlancápák még tovább nyomorgassák azokat az embereket, akik végrehajtás alá kerülnek. Ezt szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy ez a módosítás miért volt indokolt. Nézzük a továbbiakat! Az 57. §ban önök módosítják a jelenleg hatályos Vht. 217. §át, ez a kifogás elbírálásának gyorsítására vonatkozik. Itt az a magyarázat, hogy gyorsítani kell a kifogásokat, viszont most már jóval t öbb feltételt határoznak meg, amelyeket meg kell vizsgálnia a bíróságnak. Ez semmiképpen nem fog a gyorsításhoz vezetni. A most hatályos szabályozás szerint akkor tekinthető érvényesnek egy kifogás, ha a végrehajtási eljárás szabályait a végrehajtó lényege sen megsértette, és ez az intézkedés a kifogásoló jogát vagy jogos érdekét lényegesen megsértette. Ez utóbbira magyarázatot az ad, ha a végrehajtási eljárás lefolytatására érdemi kihatással van természetesen e lényeges jognak a megsértése. E két feltétel v izsgálata lényegében a kifogás elbírálását jelenti akkor is, ha a végén azt kell megállapítani, hogy nem felel meg a kifogás a fenti feltételeknek, tehát lényegében ugyanannyi időt vesz igénybe, azaz semmiképpen nem fogja meggyorsítani az eljárást. Most né zzük a bíróság jogát, amikor tárgyaláson kívül határozhat a végrehajtás kifogásáról. Az 58. §ban kiegészítik egy új szakasszal a hatályos végrehajtási törvényt, és az (1) bekezdésben azt határozzák meg, hogy ha a tények nem állapíthatóak meg, akkor a bíró ság a kifogásról soron kívül határoz. A (2) bekezdésben már egy 45 napos határidőt határoznak meg, de megint szeretnék egy apró kritikai észrevételt tenni azzal kapcsolatban, hogy egy 60 napos határidőt fognak önök 45 naposra lerövidíteni, amely határidő - szintén az első kritikai észrevételemmel párhuzamosan említeném a titkárok leterheltségét - semmiképpen nem lesz tartható. Nézzük a következő pontot, a 77. §t. A felülvizsgálati kérelem hatályon kívül helyezéséről szeretnék egykét szót beszélni, illetve beszélnék róla, de sajnos önök ezt hatályon kívül kívánják helyezni. Azt szeretném megkérdezni, hogy miért gondolják azt, hogy ez a felülvizsgálat, ez a jogorvoslati kérelem indokolatlanná vált. Ennek a lényege az volt, hogy a most hatályos szabályozás al apján felülvizsgálati kérelemmel lehet élni az olyan másodfokon jogerőre emelkedett végzéssel szemben, amely az ingatlanárverés megsemmisítéséről döntött. Önök azzal az indokkal kívánják ezt megszüntetni, hogy bőven elegendő a kétfokú eljárás, ez véleményü nk szerint nem elfogadható, hiszen egy ilyen horderejű kérdésben, amikor emberek veszíthetik el az ingatlanukat, meg kell hagyni a lehetőséget a rendkívüli jogorvoslatra is - ez véleményünk szerint akár a jogállamisággal ellentétes módosítás is lehet. Nézz ünk még egykét olyan rendelkezést, amelyet ugyan nem érint a módosítás, de mindenképpen érdemes arra, hogy megemlékezzünk róla. Egy teljesen praktikus felvetéssel szeretnék élni az államtitkár úr felé, amiről ugyan alacsonyabb szintű jogszabály rendelkezi k, de a gyakorlatban mégis eléggé komoly fennakadásokat okoz a végrehajtási kifogások elbírálásában. A 14/1994es IMrendeletre gondolok, amely a végrehajtói díjszabásról szól. A IV. fejezet 17. § (1) bekezdése az eljárás kezdetén megfizetendő költségekről rendelkezik. Tehát azokban az esetekben, amikor a végrehajtás azért szünetel, mert az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetve a vagyontárgy értékesítése sikertelen volt, ez a bírósági végrehajtási ügyvitelről szóló IMrendelet 34. §a alapján úgy nevezett ügyviteli befejezésnek minősül. Ennek alapján a végrehajtó a díjszabásról szóló rendelet 21. §a alapján jogosult díjjegyzéket kiállítani, ez a teljes munkadíjáról és a költségekről rendelkezik. Ezt az adós fizetésképtelenségére tekintettel a végr ehajtáskérőn próbálják bevasalni. Az merül fel kérdésként a gyakorlatban, hogy vane arra vonatkozó jogalkotói szándék, hogy ezt a tisztázatlan gyakorlatot rendbe tegyék, ugyanis a jogszabályokból ez is kiolvasható, ami jelenleg eléggé nagyfokú jogbizonyta lanságot okoz. A végére szeretnék egy dicséretet megfogalmazni a módosítással kapcsolatban: üdvözöljük azt, hogy a végrehajtók végre szankcionálhatóvá válnak, ezt mindenképpen pozitívumnak tartjuk. Tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy a módosító in dítványainkat legyenek szívesek úgy elbírálni, ahogy mi azt a legnagyobb jó szándékkal benyújtottuk, és azon cél érdekében nyújtjuk be
