Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 19 (111. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról és az adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
406 pozitívan. Az addigra felgyülemlett tartozás részben kezelhető lett volna akkor, ha az említett ellenzéki elképzeléseket a kormánypárti képviselők 2007ben egyébként támogatják. Sajnos valóban, ahogy képviselőtársam emlí tette, amikor arról beszélünk, hogy miért kell a kormányzatnak többek között a költségvetéshez vagy - valóban nem szerencsés módon - év közben az adótörvényekhez hozzányúlnia, akkor el kell mondani, hogy pontosan a jelen költségvetésben meglévő úgynevezett csontvázak miatt, amelyek jelen esetben 255 milliárd forinttal terhelik a költségvetést. Vágó képviselő úr felvetéséről az a régi vicc jut eszembe, hogy egy kicsit keverik az osztogatást és a fosztogatást. Lényeges különbség van itt a most megszavazott és a devizahiteleseket segítő javaslat és az eddigiek között, még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos ellenérdekelt felek az Európai Unióhoz fognak fordulni. Arról van szó, hogy a pénzt szeretnénk kedvezményezettként az emberek oldalára állítani, az előző jav aslat szerint meg az állam elvette a pénzt a vállalkozóktól. (20.40) Tehát lényeges különbség van a két javaslat megítélése kapcsán, még akkor is, ha mind a kettő esetleg valamilyen bírósági úton az Európai Unióban megtámadtatik. Tehát kérem nem összehason lítani a kettőt, mert itt arról van szó, hogy itt valamit elvettek, jogos pénzt korábban a vállalkozóktól, míg a másiknál arról van szó, hogy most itt a lakosságot próbálja a kormányzat egy begyűrűzött, nagyon nehéz devizaválságban megsegíteni. Azzal kapcs olatban, hogy ki hogyan segít a vállalkozókon, valóban nem volt egyszerű helyzetben a költségvetés. A jobbikos képviselőtársaim biztosan tudják: sem 2010 második félévében, sem 2011ben, de ettől függetlenül még egyszer azt tudom mondani, hogy most - és ez válasz részben Veres képviselőtársam felvetésére is - a magyar költségvetés fogja kigazdálkodni ezt a 255 milliárd forintos, vállalkozóknak való visszatérítést úgy, hogy egyébként a vállalt hiánycélok nem változnak. Azt gondolom, hogy ez egy gesztusértékű lépés a magyar vállalkozások felé. Még egyszer azt tudom mondani, hogy annak ellenére, hogy Magyarországgal szemben negatív döntést hozó bírósági eljárásról van szó, itt mégis azt kell mondanom a gazdaságért felelős államtitkárként, hogy örülünk annak biz onyos szempontból, hogy ezt a korábban nem jogosan elvett pénzt most jogosan visszaadjuk azoknak a magyar gazdálkodó szervezeteknek, amelyeknek - még egyszer mondom - jelentős, az elmúlt években példátlan mértékű likviditási segítséget jelenthet ez a 255 m illiárd forint, amit említettünk két megkülönböztetésben, tehát a 30 napon belül az 1 millió forint alattiakat és 45 napon belül az afölöttiek kifizetését vállalta a magyar kormányzat. Bízunk benne, hogy ezzel a döntéssel nagyonnagyon sok hazai kis- és kö zépvállalkozáson segítünk, és ami nagyon fontos, a jövőre nézve is egy olyan rendszert próbálunk érvényesíteni, amely nem bünteti azokat a vállalkozókat, akik nem kapják meg valamilyen útonmódon a jogosan kiállított számláik ellenértékét, hanem valóban le galább az állam nem bünteti őket kétszer. Ezek alapján nagyon szépen köszönöm, és kérem az Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az összevont vitát lezárom. Ti sztelt Országgyűlés! Most a benyújtott módosító javaslatokról döntünk. Az ajánlás két összefüggő javaslatot tartalmaz, amelyeket az előterjesztő támogat, így ezekről egy döntéssel határozunk. Kérdezem önöket, elfogadjáke a támogatott indítványokat az aján lás 1. és 2. pontja szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 267 igen szavazattal, 9 nem szavazat ellenében, 23 tartózkodással a támogatott módosító javaslatokat elfogadta.