Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 17 (136. szám) - Magyarország 2012. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
4040 szólni néhány szóban. A közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény tervezett módosításait, illetve az ezzel összefüggő kérdéseket már többször tettük vita, illetve kritika tárgyává itt a plenáris ülésen, ugyanis volte világo s koncepciója a kormánynak arra, hogy honnan hova szeretne eljutni a közigazgatásban. Sajnos, azt kell hogy mondjuk, hogy nem volt. Ez az állapotfelmérés azzal indulna, hogy a kormány regisztrálja azt, hogy az adott időpontban mi történik a közszférában, m ilyen feladatokat végeznek el ott, az állami és az önkormányzati alrendszerben egyaránt, és ebből kirajzolódik majd egy pálya a kormányzati elképzelések alapján, hogy a kormány hova szeretne eljutni ezzel kapcsolatban. Amit én kifogásoltam többször is: eli ndult már, a költségvetési törvényben is tükröződik ennek a folyamatnak a kezdete, elindultak az átalakítások, egyet nem látunk, hogy mi lesz ennek az úti célja, ugyanis akkor, amikor 2007ben még felmérték az országos közfeladatkatasztert, elkészült egy nagy Exceltábla, ahol össze volt az összes feladat foglalva, amit a közszféra elvégez, 9045 állami és önkormányzati rendszerben ellátott közfeladatot számszerűsítettek, ezt egy hatszintű funkcionális csoportosításban rendezték, és ebből látható volt, hogy hol vannak az állam, az önkormányzati alrendszer tevékenységén belül párhuzamosságok. A következő fázisa lehetne ennek a munkának az, hogy megjelöljük a végcélt és a közbenső állomásokat, hogy melyik időszakban hol kell hogy tartsanak ezek az átalakítások . Ez azért is fontos lenne, mert amikor még Matolcsy úr a tavalyi költségvetés vitájában azzal foglalkozott, hogy a magyar bürokrácia általa 2800 milliárd forintra taksált költségét milyen módon lehetne 840 milliárd forinttal, azaz 30 százalékkal csökkente ni, akkor elsősorban a közigazgatás, a közszféra átszervezésére gondolt és az ezzel kapcsolatos feladatokat tűzte ki. Amit mi most hiányoltunk többször is, hogy voltak ambiciózus kormányzati elképzelések arra, hogy ezt a részt megjelöljék célként, ezt megf ogalmazzák az emberek felé, viszont egyetlen olyan helyet nem láttunk, egyetlen olyan kiadványt nem olvashattunk, ahol megvolt ezen úti cél végállomásának a felvázolása, illetve a közbenső állomások. Egyelőre tehát az zajlik, hogy a kormány gyakorlatilag n apról napra alakítja át a közigazgatást, nem is lehet tudni azt, még ők sem tudják megmondani, hogy hova szeretnének eljutni. A jövőbeli közfeladatkataszter fel sincs vázolva, és egyelőre 760 ezer ember jár úgy dolgozni a közszférá ba, hogy egyrészt nem tudja azt, hogy a későbbiek folyamán mi lesz vele, egyáltalán hogyan alakul majd a sorsa, milyen munkahelyen fog dolgozni és milyen munkát fog végezni, és ami még különösen baj, hogy ez a bizonyos 30 százalékos spórolás, amit a közszf érán meg lehetne takarítani a kormányzati várakozások szerint, ez a bizonyos 840 milliárd forint, egyáltalán nem is látszik körvonalazódni. Ez teljesen nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy a magyar költségvetés lehetőségei, mozgástere a jövő évben a továbbiakba n is szűkülni fog, és miközben láthatóan az európai recesszió ismét mélyül, és ahogy mondani szokás, egy W alakú válság következik be, eközben a magyar költségvetés gyakorlatilag az egyébként szabadon mozgósítható vagy éppen megspórolható erőforrásaihoz ne m tud hozzányúlni, mert a kormány ötletszerűen alakítgat, most éppen a kormányhivataloknál azt láthatjuk, hogy egymással párhuzamosan működik két struktúra, mert a kormány nem tudta lecserélni a régit, inkább csinált mellette egy újat, és emiatt aztán rend kívül drága lett ez a megoldás. A másik kérdés, amiről szeretnénk beszélni, és itt is a tervszerűség hiányát rovom fel a kormánynak, a költségvetést megalapozó adótörvények tárgyalásakor többször is kritizáltuk már azt, hogy a kormány a személyi jövedelema dórendszert rendkívül célszerűtlenül és igazságtalanul alakítja át. A célszerűtlenségéről annyit, hogy amikor beterjesztették még a tavalyi költségvetést, mi már akkor elmondtuk azt, hogy a fogyasztói magatartástrendek tanulmányozása alapján nagy biztonsá ggal megjósolható, hogy ha a legmagasabb jövedelműek további diszkrecionális jövedelemhez jutnak, további többletjövedelmet kapnak az államtól az adóátrendezések folytán, akkor ennek az lesz a vége, hogy részint luxusfogyasztási cikkekre költik, amelyet je llemzően
