Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3798 Magyarországon, a privatizációtól kezdve sok mindent végigsorolhatnék , és a középosztály hiánya miatt hiányzik az a réteg v agy az az erős réteg, amely képes volna a közösségalkotásban vezető szerepet játszani úgy, hogy az anyagilag is hozzájárulásokkal bírna közcélú célokra. A másik ilyen - és ez a másik problémája az országnak, és ebben az értelmezési keretben próbálok erről beszélni - a családok felbomlása, az a fajta korszellem vagy az a fajta magyar korszellem, amely családok felbomlását jelentette, hiányzik a szocializáció, a szolidaritás érzése a másik iránt, amely megint ellene hat a közösségalkotásnak. Az a kérdés, hogy ha őszintén szembenézünk ezekkel a tényekkel, milyen módon próbálunk változtatni - most jön a sollen kérdése - milyen jogszabályokat, milyen normákat kell alkotni annak az igényével, hogy a magyar társadalom a normakövetés rendjében is vagy az elfogadott szokások rendjében is abban az irányban fejlődjön, amely egy minőségi fejlődést jelenthet a társadalomnak és az országnak egyaránt. Ha ezeket a célokat tűzzük ki, akkor ebből a szempontból érdemes megvizsgálni a törvényalkotásnak azt a folyamatát, amelyet ma itt a Ház elé terjesztett a kormányzat. Tisztelt Ház! Önmagában a sarkalatos törvény megalkotása, ha csak formailag tekintem, igényelte az egyesülési jog újragondolását és újraszabályozását. Azt gondolom, hogy a kormányzat hosszú egyeztetés után egy sar kalatos törvénynek megfelelő egyeztetési mechanizmusokkal több mint száz fórumon egyeztetett a szervezetekkel. Ennek az igénynek eleget téve jó minőségű normaszövegeket helyezett el a képviselőház asztalára. Kétségtelen tény, hogy a szabályozás nehézsége a bban áll, hogy a szabályozás nagyon sokrétű, különböző élethelyzetben lévő szervezeteket kell hogy szabályozzon, ezért valóban igaz, hogy háttérszabályozásként csak a Ptk.t vehette figyelembe. Zárójelben jegyzem meg, és ezt végiggondolásra ajánlom a tiszt elt kormányzat képviselőinek, hogy amikor a Ptk.ról írnak, elegendő volna csak a Ptk.ra célozni vagy a Ptk.t mint háttérjogszabályt megjeleníteni, mert abban az esetben, amikor a Ptk. változik, akkor az egész törvényt újra módosítani kell. Ha csak a Ptk . szabályaira utal és normaszövegszerűen nem jelöli meg azokat a normahelyeket, akkor egy új Ptk. esetén sem valószínű vagy nem biztos, hogy módosítani kell a törvényt. Tisztelt Ház! Kétségtelen tény, beszéljünk akkor erről is világosan, ha már a pártoktól való függetlenség ideáját felállítottuk, hogy akkor az a pénzosztási gyakorlat, amely eddig az országban zajlott, most nem a Zuschlagügy előtti, hanem a Zuschlagügy utáni időszakról beszélek, az Állami Számvevőszék jelentésének a fényében megálljae azt a kritikát, amely azt állítja, hogy ezen nem kellene változtatni. Azt gondolom, hogy ha önmagában azt a tényt vesszük alapul, hogy az Állami Számvevőszék megállapítása szerint mindazon civil szervezetek vezetői, akik részt vesznek a pénzosztás döntéshozat alában, kétszerháromszor annyi pénzt, közpénzt szerezhettek meg szervezeteiknek, mint akik ebben a döntési mechanizmusban nem vehettek részt, önmagában felveti ez a kérdés, hogy valóban ezt tekintjüke ideálisnak, ezt tekintjüke a közpénzek átláthatóságá nak. Meggyőződésem, hogy a pénz osztása valamikor volt a parlamentnél is 2004ig, azt hiszem, a legrosszabb megoldás, de ez a megoldás sem jó, hiszen a magyar mondás azt mondja, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és akit oda delegáltak pénzosztá s szempontjából, nem biztos, hogy szent, de attól még maga felé hajolhat a keze. Ezt a tényt támasztják alá az állami számvevőszéki adatok. Ebből pedig az következik, hogy mindaz a kritika, amely az új felállását jelenti, közpénzeken való átláthatóságát je lenti, akkor válaszolni kellene arra a kérdésre, hogy ezen a helyzeten az illető hogyan kívánt volna változtatni, tudniillik meggyőződésem, hogy a civil világnak az egy professzionális munka és egy nagyon jó felkészültséget igénylő munka, hogy valaki pénze ket, különösképpen közpénzeket átlátható módon, korrekten, tisztességesen, feladatokhoz finanszírozva próbáljon osztani. A civil társadalomnak viszont az a lényege, hogy meglegyen a civil kontroll, tehát az ellenőrzés lehetősége, minden egyes fillér ellenő rzésének a lehetősége. Itt van az egésznek a lényege, és azt gondolom, hogy ez az új felállási rend vagy ez az új megoldási rend biztosítja azt, hogy teljes kontrollt gyakorolnának mindenfajta pénzosztás felett.
