Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 19 (111. szám) - Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat együttes, összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
376 számára megnyílik egy olyan lehetős ég, amelyet azt megelőzően a saját fiatalkorában elképzelhetetlennek tartott, hogy saját családot alapíthat, még ha hitelből is, de lakást tud vásárolni, és el tudja indítani a közös életüket. Magyarán volt egy remény a jövőben, hogy ők képesek ezért megte nni mindent. Ez a remény foszlott 2008 szeptemberoktóberében semmivé: beköszöntött a válság. Ebben persze bizonyos értelemben meg lehet majd vitatni, hogy kinek mekkora felelőssége van, mennyire védte meg vagy nem védte meg. Meggyőződésem, hogy az előző k ormányok a pénzügyi tárgyú törvényeknél, az etikai kódexnél és azoknál a gazdasági döntéseknél pontosan azt vették figyelembe, hogy egyszerre, egyidejűleg a magyar állam, a hitelfelvevő és a pénzügyi rendszer stabilitása is megmaradjon. Tudom, hogy ez hihe tetlen nehéz. Nehéz összerakni, hogy egy ilyen háromoldalú rendszer ellentétes érdekeit hogyan és miképpen lehet összehangolni, de világossá kell tenni, hogy ez az igazi kihívása egy előterjesztésnek, ez az igazi kihívása a kormányzatnak. Kettő. Ha jól eml ékszem, egyetlenegy becsapott fideszes polgármester sincs itt a parlamentben. Egyetlenegy olyan fideszes polgármester sincs, aki ne lett volna a birtokában annak, hogy ő milyen várost vezet, milyen hiteleket vesz föl, hogyan adósítja el a városát, még akko r is, ha ez a fránya kormány az előző - nem a jelenlegire gondolok - éppen a normatívát így vagy úgy szabja. Miért nem tetszettek forinthitelt fölvenni? Miért nem tetszettek euróban felvenni a hitelt? Miért kellett svájci frankban fölvenni? Ha most azt mon dják, hogy ezt a problémát meg kell oldani, és ezt mind az elmúlt 8 év okozta?! Elnézést kérek önöktől, de azért ha már oda akarják rakni azt, hogy mivel kellene foglalkozni, akkor föl kellene tenni azt a kérdést is - már többször föltettük az Országgyűlés ben , hogy meg akarjáke vizsgálni, hogy hogyan és miképpen alakult az önkormányzatok kötvénykibocsátása és hitelállománya. Mert csodákat lehetne látni, hogy ez hogyan és miképpen alakult az elmúlt négy évben. Na, de térjünk vissza arra, hogy hogyan és mi képpen néz ki ez a harmadik mentőcsomag. Tudják, ha már két mentőcsomag elsüllyedt, akkor jöhet a harmadik. Tehát az a probléma, hogy az első kettő is ott van még a levegőben, csak senki nem tudja, hogy mire való. Épp azt kérdeztem a folyosón a kollégáktól , hogy valaki láttae azt az 50 millió forintból elindított kampányt, ami eredetileg arról szól, hogy gyűjtőszámla… (Néhány mobiltelefon megcsörren.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Képviselő úr, engedje meg, hogy kis türelmét kérjem! Már nem először tapasztalom. É n nagyon régi telefonnal rendelkezem, de lehet némára állítani. Az okostelefonokkal, nem tudom, mit lehet tenni. Mind az államtitkári sornak, mind a képviselő uraknak mondom: tegyék lehetővé, hogy adott esetben ne csengjen a telefon. Köszönöm. TÓBIÁS JÓZSE F (MSZP) : Köszönöm szépen. A legegyszerűbb módja, ha az okostelefont kikapcsolják. Köszönöm szépen. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Igen, egyszerű szoci megoldás: ki kell kapcsolni, és nem probléma. Szóval. Azt szerettem volna még mondani önöknek, hogy itt a mentőcsomagok tekintetében éppen a gyűjtőszámla és az ahhoz kötődő rögzített árfolyamról kérdeztem a kollégákat, hogy ebből az 50 millióból hová került. Melyik hirdetéset látták önök, hallották, amely abban kampányolt volna, hogy ezt érdemes fe lvenni, és mondjuk, jó lenne, ha a mentőcsomagok eredményéről tájékoztatást is kapna a Ház, mint ahogy tudjuk, hogy mind Rogán képviselő úr, mind pedig Lázár frakcióvezető úr rendelkezik hatástanulmányokkal, amelyeket nem mellékeltek a törvénytervezet mell é, hogy lámlám, ezek igazolják a mi állításainkat. Végezetül - még a képviselőtársaim is kívánnak hozzászólni - a KHRről szeretnék beszélni. (18.30)
