Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MICHL JÓZSEF, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3723 Tisztelt Elnök Úr! A döntésnél mérlegelni kell. Mi ennek a törvényjavaslatnak a szellemiségével nem értünk egyet. (11.40) Mi ennek a törvényjavaslatnak a szakmaiságát gyengének tartjuk. Nem fogjuk módosítani, mert nincs rajta mit. Úgy rossz, ahogy van. Vonják vissza, ez a leghelyesebb út. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Keresztényde mokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka Michl József képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr. MICHL JÓZSEF , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt magyar Szülők és most is dolgozó tanító Pedagóg usok! Jelkép is lehetne ennek a mostani törvényjavaslatnak a száma, hiszen T/4856. számon nyújtotta be a kormány. A történelmünknek két meghatározó forradalmának és szabadságharcának a dátumát rejti. Mindkét szabadságharcunkban élesen rajzolódott ki az a v áltozási igény, hogy a magyar kultúrát és így a magyar oktatásügyet is mi magunk határozhassuk meg, és ne más népek vezetőinek a gondolkodásmódja irányítsa azt. A rendszerváltozás hozta meg a lehetőségét annak, hogy a tanügyünket, a szellem, a test és a lé lek építésének az ügyét, az iskolát újraalkossuk. Tizennyolc esztendős lett ez a törvény, éppen nagykorú, és mint ilyen, szükséges a felnőtté válása. Felnőtté kell érnie, ez pedig nagy változással jár. Talán ez a változás iránti igény az, amely részben az előttem szóló felszólalóknál is kiverte a biztosítékot, és azzal a vehemenciával támadják, amelyet az imént hallhattunk. Hunor és Magor hazájában, azt gondolom, teljesen természetes a két véglet megjelenése is, de ebben a testvérbirkózásban, biztos vagyok benne, hogy egy helyes döntést fogunk meghozni a végén. A magyar iskolaügy a magyar családok ügye. Nincs olyan magyar család, akit ne érintene valamilyen módon a magyar oktatás és a nevelés ügye. A Kereszténydemokrata Néppárt elkötelezett a magyar családok ért, az egészséges, erős magyar családokban látjuk azt a biztosítékot, hogy nemzetünk megerősödjön, és a gyengéket is képes legyen magával hordozni. Ezért volt sürgős, de mégis nagyon alapos munkát igénylő ennek a törvénynek az előkészítése. Ilyen részlete s, kellő időt adó véleményezési időszaknak elegendőnek kellett lennie és láthatóan elegendő is volt, hiszen a minisztérium jelzése szerint sok száz vélemény, több ezer oldalnyi javaslat érkezett a törvénytervezethez. A folyamatosan fejlődő törvénytervezet ezek egy részét láthatóan be is fogadta. A Fidesz és a KDNP választási ígéretében is központi helyet foglalt el az oktatás, a nevelés ügye. Előre elmondtuk, hogy nem maradhat település óvoda és iskola nélkül. Ahol legalább néhány gyermek is van és szüleik ezt igénylik, ott iskolát kell létrehozni. A kormányprogram ezt csak megerősítette, és ha úgy tetszik, az alaptörvény ezt szentesítette is. A nemzeti együttműködés kormánya most letette a nemzet asztalára a jövő nevelésének kerettörvényét. Azt gondolom, ho gy az alaptörvény elfogadása után, bár sok nehéz és fontos törvényt tárgyal az Országgyűlés, mégis nyugodtan kijelenthetjük, hogy a köznevelésről szóló törvény lesz az alaptörvény után a legfontosabb törvényünk, hiszen ez valóban mindenkit érint, és valóba n a jövőről szól. Kerettörvény az, amely előttünk fekszik, mert nem tartalmaz soksok részletszabályt. Ezt számon is kérik, a bizottságokban is számon kérték a képviselőtársaim. Ezeket a részleteket a most elfogadásra kerülő törvény alapján tudja majd elké szíteni a minisztérium, a kormány. Ne tessenek olyan részletszabályozást várni ettől a száz paragrafustól, amely minden apró, de persze fontos kérdésre választ ad. A cél éppen az volt, hogy olyan új keretet rajzoljon meg a tanügy számára, amely könnyen átt ekinthető, értelmezhető és mindenki számára elégséges eligazítást ad a köznevelés működtetésének rendjéről.
