Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3720 Az én meglátásom szerint e z a törvényjavaslat múltidézés. Úgy akar előre vinni, hogy irányt téveszt és hátravisz. Tisztelt államtitkár asszony, ez nem Klebelsberg Kunó világa, ez Ilku Pál világa. Ez a törvény a hetvenes évek világába és annak a gondolkodásnak az újraidézésébe visz. Ez a törvény nem előre mutat. Klebelsberg a saját idejében valóban képes volt olyan gondolatokat megfogalmazni, ami előrevitt. Hozzá kell tenni persze, és amikor megidézzük a gondolatait, a szellemiségét, ezt is hozzá kell tenni: mivel a trianoni békedikt átum miatt Magyarország nem fordíthatott honvédségre, nem fordíthatott katonai célokra, ezért egy más döntés, egyébként a saját korában helyes döntés született, hogy azt, amit nem használhatnak másra, azt oktatásügyre és a kultúrára teszik. Így nőtt meg az akkori oktatási és kulturális költségvetés a mai fogalmak szerint 11 százalék fölötti GDParányra, s ez egészen addig tartott, amíg Magyarországon a kormány a győri programban fel nem mondta ezt. Abban a pillanatban 4 százalék alá esett a ráfordítás, és m indazok a célok, gondolatok és tettek, amelyeket itt megidéz, semmivé foszlottak. Egy kényszerszituációt használt ki progresszív módon az akkori politikai gondolkodás, majd amikor ezt a progresszivitást legyőzte a maradiság, abban a pillanatban egyharmadár a csökkent mindaz, aminek a gondolatait itt megidézték. Na, hát ez a hetvenes évekre volt jellemző! Ezért mondom, nem megbántva egyetlen személyt sem, hogy ön nem a progresszív klebelsbergi gondolatokat idézi, miközben az ő szavait olvassa, hanem törvényéb en a hetvenes évek Ilku Pálféle megjegyzéseit, gondolatát és mentalitását hozza vissza 20102011ben. Ez a törvény ugyanis nem kiterjeszt, hanem korlátoz, beszűkít és büntet. Ez a törvény, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, úgy akar középoszt ályt teremteni, hogy lehúz. Kiveti magából azt, aki szegény, és leveszi a kezét arról, akinek a helyzete nehéz. Eddig egymást követő kormányok, sőt ki kell mondani itt a Magyar Országgyűlésben, egymást követő rendszerek mondták a magyaroknak: tanulj, mert így tudsz boldogulni. Ez a törvény meg most azt üzeni, hogy lesz belőled, ami lesz, de leginkább akkor lesz, ha apukádnak tele van a pénztárcája. A törvény kiveszi a magyar oktatásügy középpontjából a gyermeket és annak helyébe az intézményt ülteti. Elfele jti, hogy az ember ősidők óta azért alkot, hoz létre, teremt iskolát, hogy a gyermekek, a diákok, a következő nemzedék számára jobb legyen. Ennek a törvénynek az az üzenete: ha nincs problémád, akkor megpróbálunk neked nem problémát csinálni, ha van problé mád, az nagy probléma nekünk, úgyhogy ne okozz gondot. Ez a szemlélet elfogadhatatlan, meggyőződésünk, hogy rossz irányba visz. Mindez azonban lehet világlátási kérdés, olyan különbség, amely nem egy törvénnyel oldható fel. Mégis azt mondhatom, attól még, hogy mi az én meggyőződésem, elismerem, hogy az önök meggyőződése lehet más. S kérem, ismerjék el, attól, hogy az én meggyőződésem más, mint az önöké, lehet igazam. Akkor, ha egyébként szakmailag ez a törvényjavaslat magas színvonalú lenne. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy lehetett volna szakmailag magas színvonalú, de nem lett az. Ez szakmailag egy gyenge törvényjavaslat. Három kérdésben szeretném az álláspontomat alátámasztani. Az első az államosítás kérdése. Ez a törvény, tisztelt Ház, gyakorlatilag elv eszi az iskolákat az önkormányzatoktól; az önkormányzatoktól, amelyek az elmúlt durván két évtizedben lehetőségeik szerint felújítottak, hiteleket vettek fel, áldoztak rá, és most ámulva nézik, hogy mi történik. Önök között ülnek polgármesterek. Önök közöt t kisvárosi és nagyvárosi polgármesterek ülnek, akik egyébként a saját otthoni dolgozószobájukban pontosan tudják, hogy sok esetben éppen a társaikkal, a képviselőtestületükkel, párttársaikkal és nem párttársaikkal erre a célra próbáltak áldozni. Kiki am ennyit tudott. Minden település annyit, amennyit tehetett. És önök is tudják pontosan, ámulva nézik, hogy az ő megkérdezésük nélkül egyszerűen kisajátítás történik. A hitelek ott maradnak a nyakukban, a felvett hitelekkel önöknek kell gazdálkodni és azt vi sszafizetni, az iskolarendszer 90 százaléka pedig, amelyik önkormányzati volt, állami lesz. A Magyar Szocialista Párt az önkormányzati alapú oktatás pártján áll, a vegyes fenntartói rendszer híve. Ugyanakkor azt javasoltam évekkel ezelőtt - s ezt most megi smétlem , hogy az állam legyen, az állam lehessen intézményfenntartó. De nagy különbség van, hogy egy önkormányzat, egy
