Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3711 Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárule ahhoz, hogy Balczó Zoltán alelnök úr a nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat vitája során vezethesse az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel sza vazzanak! (Szavazás.) Látható többség. (Balczó Zoltán: Köszönöm szépen.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége hozzájárult ahhoz, hogy az alelnök úr vezesse az Országgyűlés ülését a vita során. A nemzeti közn evelésről szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Latorcai János) : Most pedig, tisztelt képviselőtársaim, áttérünk a vezérszónoki felszólalásokra, amelynek időtartama 3030 perc, és amelyek között kétperces felszólalásokra nincs lehetőség. Első nek megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, a bizottság elnökének, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr! POKORNI ZOLTÁN , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Államtitkár Asszony! Képvise lő Hölgyek és Urak! Egy fontos törvény vitájához érkeztünk, a legnagyobb közszolgáltatásunk, 1,2 millió gyerek, ennyi család, közvetve az ország jövője van most az asztalon. Az államtitkár asszony összefoglalta a tervezet erényeit, és helyes módon abból in dult ki, hogy milyen gondokat, milyen problémákat lát. Én alapvetően három dologról szeretnék beszélni, ez az iskolafenntartás, a pedagógiai kultúránk, és a pedagóguséletpályamodell. A három kérdés összefügg a tekintetben, hogy valahol itt kereshető a gyö kere annak, ami a magyar oktatás egyik legnagyobb gondja, hogy ha nem a személyes tapasztalatok, az egyéni megközelítések alapján keressük a problémákat, hanem bízunk abban, hogy azok az eszközök, mérőeszközök, amelyek az elmúlt két évtizedben létrejöttek a magyar oktatáskutatásban, illetve az európai oktatáskutatásban, használhatók, akkor érdemes az OECD kutatásaira, illetve egészen pontosan, a mindenki által ismert PISAjelentésre figyelni. (10.40) Ez egy tekintetben Magyarországot kiemeli az összes többi vizsgált ország közül. Magyarország egy negatív ponton egy sajnálatos mutatóban emelkedik ki a többi ország közül, ez pedig az, hogy a mi országunk oktatásügye képes a legkevésbé ellensúlyozni a hazulról hozott hátrányokat, tehát nem esélyt teremtő oktatá s, hanem az esélytelenséget fenntartó, konzerváló, sőt rossz esetben növelő oktatási rendszert üzemeltet. Nem bocsátkoznék bele, hogy hogyan képezték ezt a mutatót, Magyarország az utolsó, a szégyenpadban ül a 26os mutatószámmal, az utolsó előtti ország 1 9es mutatóval inkább már a zömhöz tartozik, tehát ez egy kiugró jellemvonása a magyar oktatásnak. Több oka, több gyökere van ennek. Az egyik az iskolák fenntartásában keresendő, éppen ezért az a kérdés, hogy hozzányúljunke az oktatási rendszer alapstrukt úrájához, az iskolafenntartás kérdéséhez, ez egy indokolt kérdés, és én is azt gondolom, hogy hozzá kell nyúlni. Mi itt a probléma gyökere? A 3200 önkormányzatunk közül több mint 2000 tart fenn valamilyen oktatási intézményt, pár száz csak óvodát. Ez egy n agyon szétaprózott rendszer. Látunk erre példát Európában, de általában vagy az van, hogy intézményfenntartó önkormányzatok, és akkor kevés a számuk, vagy szétaprózott önkormányzati rendszer, és akkor nem tartanak fenn intézményeket. Ami Magyarországon az elmúlt 20 évben létrejött, az egy sajátos magyar fejlemény, szétaprózott önkormányzati rendszer, intézményeket tart fenn, rajtuk keresztül üzemelteti a közszolgáltatásokat az ország. Miért baj ez? Azért baj, mert létezik egy teljesen érthető, mondhatni spo ntán elkülönülési folyamat a szülők részéről, a jó oktatást tudatosan kereső, választó szülők igyekeznek a jó iskolába vinni a gyerekeiket. Ez még nem is lenne baj, ha elviszik a környékbeli város nagyobb
