Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 12 (109. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés volt országgyűlési képviselő haláláról: Gerbovits Jenő (FKgP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
38 Az első ilyen, engedtessék meg, a cikkből: a szerző azt állítja, hogy a nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov fellépésétől kezdve n em lehet a szovjetbolsevista elnyomásra hivatkozni. Ha ezt az álláspontot elfogadjuk - majd később visszatérek a kitüntetések rendszerére , akkor én megértem, hogy az MSZP erre a kérdésre semmilyen módon nem reagál, és - tiszteletben tartva a szerző véle ményét - azt gondolom, fel kell tenni egykét kérdést, hogy vajon ha ezt az időszakot nem lehet az elnyomás időszakának tekinteni, akkor nyilván a szerzőt nem zavarták a jelen lévő szovjet csapatok, nyilván a szerzőt nem zavarta a szomszédos országban, Rom ániában a falurombolási program, és sok minden más nem zavarta, ezért írhat le ilyen mondatokat. Persze - később kifejtendő - a kérdés már csak az, hogy ezek után mire kapta a kitüntetéseket. Ennél is izgalmasabb kérdés, tessenek figyelni, úgy folytatja, h ogy a baloldal önmagáért felelős, mert elherdálta minden pozitív szellemi vagyonát az örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt. Tetszenek érteni? Maga a szerző írja le, hogy a baloldalnak a rendszerváltás után is volt egy örökölt médiahálózat a és volt egy örökölt infrastruktúrája, és amikor a médiatörvényről beszéltünk, ezt az igazságot megpróbálták önök elhallgatni, erről az igazságról nem próbáltak beszélni, mert emlékszem a kilencvenes évek elejére, valójában a teljes médiahálózattal önök r endelkeztek. Végül, engedtessék meg a harmadik gondolat: de közben az egész baloldali elit- és tisztikar beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkrétan a baloldal közkatonáit is. Idesorolja magát az író is. Tisz telt Ház! Lehetne beszélni az összetartozás kérdéséről, és lehetne beszélni arról, tessék végignézni Kertész Ákosnak a kitüntetéseit, csak egy kérdés merül fel: hogyan lehet, hogy ez az ember ’92ben megkapja az egyik legmagasabb díjat, hogyan lehet, hogy 2004ben is (Az elnök a csengő megkocogatásával jelzi az időkeret leteltét.) megkapja az egyik legmagasabb magyar díjat, és hogyan lehet, hogy megkapta a Kossuthdíjat? Újra kell szabályoznunk a kitüntetési törvényt. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiba n.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) A kormány nevében nem jelentkezett senki felszólalásra. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rogán Antal képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr. ROGÁN ANTAL (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a mai napon több gazdaságpolitikai kérdés szóba került a tisztelt Ország gyűlés előtt, és elhangzottak költői kérdések is, például az is, hogy mire költöttük az államadósság egy jelentős részét, amely 2002 és 2010 között keletkezett. Erre nyilvánvalóan az előző kormány prominenseinek kell választ adni, én azonban egy dologra mi ndenképpen szeretnék rávilágítani, ami, azt hiszem, a mai vitában több dologgal is összekapcsolható, nevezetesen, hogy mire költöttük 2008 őszén azt az összeget, amelyet a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Uniótól kellett felvenni az ország megs egítésére. Ennek az összegnek a nagy részét ugyanis arra kellett elköltenie az országnak, hogy megemelje az akkor rendkívül alacsony devizatartalékok szintjét, a 2008. szeptember 30ai 17,4 milliárd euróról közel 35 milliárd euróra. Erre pedig pontosan azé rt volt szükség, hogy megsegítsük azt a magyar bankrendszert, amely 369 hónapos swapokkal finanszírozta a jelzáloghitelek túlnyomó részét, ezáltal a magas, rövid lejáratú kötelezettségek miatt óriási kockázata volt a magyar bankoknak. Akkor a magyar korm ány a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Uniótól fölvett hitelek nagy részét arra költötte, hogy a bankokat az esetleges leértékelődéstől és az ezzel együtt járó komoly veszteségtől megkímélje.
