Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 14 (133. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény katonai nemzetbiztonsági szolgálatok összevonásával kapcsolatos módosításáról, valamint az azzal összefüggő további törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
3640 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Juhász Ferenc képviselő úr, MSZP. JUHÁSZ FERENC (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. Sajnos a 6 perces időkeret nem ad igazán lehetőséget arr a, hogy egyegy pontot érdemben ki lehessen fejteni, ezért kell ismételten szót kérnem, a 2. és 3. pontokhoz szeretnék, elnök úr, hozzászólni, ihletet kapva egyébként Staudt Gábor képviselő úr néhány nyitott mondatából is. Az általános vita során miniszter úr határozott szavakkal említette azt, hogy a Magyar Honvédség átalakulása során egyik nagyon komoly vívmánya lesz a tárcának, hogy a katonák száma jelentősen nő majd az elkövetkezendő időszakban. (Dr. Hende Csaba bólint.) Most is bólogatásával erősíti me g. (0.10) Szeretném a miniszter úr és valamennyi képviselőtársamnak is a figyelmét fölhívni, hogy ne tévessze meg önöket önmagában az a szám, amelyet általában a honvédelmi miniszter, illetőleg a minisztérium a katonaság létszámával kapcsolatosan mond. Nem tekintjük ugyanúgy katonának azt az embert, aki mondjuk, valamelyik laktanyánkat őrzi - önkéntes tartalékos katonaként - azzal, mint aki, mondjuk, Afganisztánban teljesít szolgálatot. (Dr. Hende Csaba: Miért?) Azért, miniszter úr, mert ha elmegy és megnéz i ezeket a velem azonos formájú, pocakosodó, idősödő úriembereket, akkor ön pontosan tudni fogja, hogy arra alkalmasak egyébként, hogy egy objektumot őrizzenek, talán arra is, hogy adott esetben majd katasztrófahelyzetben arrébb tegyenek néhány homokzsákot , egyébként tényleges konkrét katonai feladatra, ami ezen túlmegy, nagyon kevesen lesznek alkalmasak. Egyrészt azért, mert hiányzik a kiképzésük, másrészt azért, mert már túl vannak azon a korhatáron, amellyel teljesíthetnék az ide szükséges feladatokat. H a ezek az emberek ugyanúgy teljesíteni fogják azokat az egészségügyi, fizikai, pszichikai követelményeket, mint a katonák, ha ugyanazon jogállás alapján fizetik majd őket, ha ugyanarra a feladatra lehet őket fölhasználni, mint az összes többit, akkor lehet őket katonának nevezni. Mindaddig, amíg ez nem valósul meg, addig nagyon kellemes és helyes szófordulat lehet a teljesítményhiány leplezésére a katonai létszám növelése, ugyanakkor nem felel meg a valóságnak, illetőleg a hadrafoghatóság, a tényleges erő s zempontjából semmiképpen sem. A jelenlegi előterjesztés azt irányozza elő, hogy csökken a két szervezet létszáma. A két szervezet létszámának csökkenése, ha az egyszerűen csak arról szól, hogy nem lesz az adminisztratív munkaerőben, a könyvelésben és másba n lesz csökkenés, az úgy általában elfogadható. Ugyanakkor az elmúlt időszak gyakorlata azt bizonyítja, hogy ezek a változások lehetőséget biztosítanak, sőt mi több, ezeket a változásokat direkte arra használják ki, hogy ne egyszerűen csak a titkárnőt és a fölösleges duplikációt szüntessék meg, hanem nagyon komoly személyügyi döntések is állnak ezek mögött, mint ahogy egyébként az általános vitából is kiderült. Nem helyes, ha azért próbálunk szervezetet változtatni, mert egy nemrégen kinevezett főigazgatótó l akarunk megszabadulni, sokkal helyesebb adott esetben belátni, hogy a korábbi személyügyi döntésünk helytelen volt. Ezért önmagában illő tisztelettel szeretném jelezni: nem érdemes két ilyen komoly hagyománnyal, két ilyen, egyébként komoly szakmai tekint éllyel rendelkező szervezetet összevonni. Ennek megfelelően tehát az a kezdeményezés, ami szerepel az előterjesztésben, nem föltétlenül szolgálja majd a hatékonyságot. Mi a hatékonyság értékmérője? - tisztelettel kérdezem. A hatékonyság értékmérője nagy va lószínűséggel egy olyan rendszerben, amely egyébként matematikai képlettel nagyon nehezen leírható, az eredményességét ilyen módon nagyon nehezen lehet értékelni, teljesen természetesen szubjektív. Akkor lesz hatékony, ha egyébként legalább ugyanazokat az információkat, legalább ugyanolyan mértékben, legalább ugyanolyan eredményességgel és legalább ugyanolyan
