Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 14 (133. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes további törvények sporttal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KUKORELLY ENDRE (LMP):
3614 megker ülése és egy lépés az oligarchikus társadalom kialakításához. A sport világában mégis a MOB állami sportvagyonkezelői joga aratta a legnagyobb érdeklődést, a MOBon keresztül a sportági szakszövetségek, az olimpiai központok legnagyobb felhasználói. A pia ci viszonyokkal teljes mértékben ellentétesen az üzemeltetés jogát a kormány a felhasználó számára tehát a Magyar Olimpiai Bizottság tagszervezetei számára akarja átadni. Ha pénzügyileg átláthatóan és eredményesen szeretnénk üzemeltetni az olimpiai központ okat, akkor a lehető legrosszabb megoldás az, ha a felhasználók kapják az üzemeltetési jogot, ismerve az elmúlt évtizedek visszaéléseit a sportlétesítmények területén. Tudhatjuk, hogy bizonyos sportvezetők kisebb vagyonokra tettek szert az állami sportléte sítmények jogtalan értékesítéséből. Kérdezzék meg, mondjuk esetleg, ha netán nekem nem hisznek, az önök képviselőtársát, Kósa Lajost. Biztos hisznek neki, hiszen ő lett a Korcsolyázó Szövetség elnöke. Kósa Lajos azzal szembesült, hogy míg az államtól a Kor csolyázó Szövetség 3 ezer forintért kapja például a jeget óránként, addig ők 12 ezer forintért adják tovább, és ez nemcsak a Korcsolyázó Szövetségnél van így, hanem nagyon sok helyen így van. Kósa Lajos, amikor ezzel szembesült, akkor - nagyon helyesen egy ébként - természetesen azt mondta, jó, akkor innentől kezdve 12 ezer forintot kell fizetniük az állam felé azoknak a sportszervezeteknek, amelyek eddig 3 ezer forintért kapták. És ez nemcsak ebben a sportágban van így, hanem nagyonnagyon sok sportágban íg y lehet. Tehát magyarán jogilag jogosan, de erkölcsileg elítélendő módon mutyiztak, és a magyar állam vagyonát felhasználva az állam helyett sokszor nem is a sportra fordítódtak ezek az összegek, hanem magánzsebekbe vándoroltak. Félő, hogy a módosított Stv . szerint ez a régi világ térne vissza. A legfelháborítóbb viszont az, hogy a törvénytervezet nemcsak a MOB számára, hanem bármely nonprofit gazdasági társaságnak megadja a jogot, az állam részére a sportlétesítmények vagyonkezelői jogát térítésmentesen át adja. Ha ez adott esetben nem állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság, akkor ebben az esetben szintén felmerül a gyanú, hogy az állami vagyon feletti rendelkezés azért kerülhet térítésmentesen nonprofit gazdasági társaságok kezelésébe, hogy jelentős jövedelmeket tudjanak kiszedni (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) - kérnék szépen egy percet, elnök úr - a gazdaságilag még sikeres sportlétesítményekből. Akkor a végén térjünk vissza a kiindulóponthoz, a szurkolókhoz. Tudják, szurk olói berkekben van egy mondás: a hazámhoz és a csapatomhoz mindig hű leszek. Lenne mit tanulniuk a szurkolóktól. Hiszen ha csak Orbán Viktor csapatokhoz való hűségét vesszük figyelembe, akkor azt kell látnunk, hogy volt már Vasasszurkoló, azután 1998ban vérmes Újpestszurkoló, most meg a Videotonért élhal, tehát ennyit a csapathűségről. Ha a hazához való hűséget vesszük figyelembe, akkor pedig nincs más dolgunk, mint megnézni az önök elmúlt másfél éves ténykedését, és megállapíthatjuk, hogy ezen a téren sem állnak jobban, mint a csapathűség terén. Köszönöm szépen az egy percet, majd még olyan törvénymódosítókról, amelyeket nem tudtunk változtatni, mert még nem nyitották meg, még egy hozzászólásom lesz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr . Ujhelyi István) : Kukorelly Endre képviselő úr következik, LMP, 15 perces időkeretben. KUKORELLY ENDRE (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magyar sport történetében igen fontos, a sportfinanszírozás egészét áttekinthetőbbé és egységesebbé te vő komoly igyekezettel megírt tervezetet tárgyalunk. A Lehet Más a Politika üdvözli a munkát és igyekezetet. Ugye, nem a kormány, hanem a beterjesztők igyekezete van abban, hogy a sportoláshoz kapcsolódó jogi kereteket ideje újraírni. A részletek kidolgozo ttságát tekintve meglehetősen vegyes képet kapunk. Érzékenysége nagyon változó, a labdarúgás problémái például sokkal inkább megjelennek benne, mint a hagyományos magyar sikersportágak szükségletei. A futball világán kívül ugyanis ritkán fordulnak elő viss zaélések
