Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 9 (132. szám) - A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VARGA GÉZA (Jobbik):
3456 nagyságának és a hozamértékcsökkenés mértékének megállapítása az európai gyakorlatnak megfelelően történik. A legalább 30 százalékos károsodással érintett kultúra hozamértékcsökkenése után fizethető kárenyhítés. Fontos, hogy a mezőgazdasági biztosítás hiánya 50 százalékos csökkenést eredményez azoknál a gazdálkodóknál, akik nem kötnek biztosítást. A rendszerben való részvétel kis- és középvállalkozók részére és a szektor termelőinek kötelező, szántóföld esetén 10 hektár fölött, zöldség esetén 5 hektár, ültetvény esetén pedig 1 hektár esetén kötelező. A mérethatár alatti termelők, akik saját elhatározásukból csatl akoznak a kockázatkezelési rendszerhez, csak akkor jogosultak a kárenyhítésre, ha jogszabályban meghatározott időn belül fizetési kötelezettségüknek eleget tesznek. E termelői kör tehát saját elhatározásából dönt a csatlakozásról, ezért három évre köteleze ttséget vállal, hogy a rendszerből nem lép ki. Csak így biztosítható a rendszer stabilitása és kiszámíthatósága. Ezt tényleg elfogadhatónak és támogathatónak véljük mindannyian. Ha a termelő bajba kerül, a közösségtől megkapja a szükséges segítséget, azonb an tudomásul kell vennie, hogy anyagi felelősséget is visel bizonyos kockázatokért. Azon termelők esetében, akik nem csatlakoztak a kárenyhítési rendszerhez, a javaslat egyedi kormánydöntéstől teszi függővé az állami kezességvállalás kiterjesztését. A kifi zetés forrása nem lehet a kötelező termelői befizetés. A törvénytervezet a belvizes területek kárenyhítési igényjogosultságát korlátozza. A tervezet szerint a káresemény és a védekezés technikailag megoldható, ehhez természetesen kell az, hogy az árokrends zerek folyamatos karbantartása megtörténjen, függetlenül attól, hogy jelen pillanatban például nem szükséges ezeket a munkálatokat elvégezni. A tervezetben új elem, hogy a káreseményről az agárkármegállapító szerv és a biztosító kárbecslője is állít ki ig azolást. A felesleges többletköltségek elkerülése érdekében ezen eseményről az eljáró hatóság a kárbecslő által biztosított igazolás alapján állítja ki a hatósági bizonyítványt. A tervezet 21. §a visszatérő dolog. Jelen pillanatban is tapasztaljuk, hogy a vis maiort szenvedett gazdálkodók milyen hátrányos helyzetbe kerültek, ugyanis az egységes szabályzati struktúra érdekében a 21. § lényegében megismétli az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény 2010. decemberben elfogadott kiegészítését. A javaslat azonb an új elemként a biztosítéknyújtásra kiterjeszti a semmisséget. A mezőgazdasági termelőt csak azon, maga termelte mezőgazdasági termény átadására lehet kötelezni, amelyet ténylegesen megtermelt. Semmi jogi eszköz alkalmazása nem engedhető meg arra az esetr e, hogy a termelő igazoltan a meg nem termelt mezőgazdasági termény harmadik személytől való kötelező beszerzésére vagy bármilyen más formában történő pótlására vállaljon kötelezettséget. Az ilyen tartalmú szerződéses kikötések döntően olyan esetekben ford ulnak elő, amikor az egyik szerződő félnek a mezőgazdasági termelővel szembeni gazdasági érdekérvényesítő képessége jelentősen meghaladja a termelőét. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A jelen tervezetet, mint ahogy az előttem szólók is elmondták, a magunk részéről támogatni tudjuk, és kérem a képviselőtársaimat, hogy a szavazás során teljes mértékben támogassák a jelen tervezetet. Köszönöm a szót. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Varga Géza képviselő úr, Jobbik. VARGA GÉZA (Jobbik) : Elnök úr, köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amikor elénk kerül egy olyan törvényjavaslat, amely a vidék gazdaságával foglalkozik, beleértve ebbe a mez őgazdaságot természetesen, akkor én mindig olyan szempontból próbálom átszűrni, megnézni, elemezni, hogy az vajon mennyire ismeri fel a vidékben rejlő potenciált, azt a potenciált, amit a vidék úgy hordoz magában, mint az ország egyik kitörési pontját, vag y talán a legfontosabb kitörési pontját. Ha ezt a
