Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 7 (130. szám) - Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÖDECS BARNA (Jobbik):
3152 Nyilván annak is van egy diszkrét bája, hogy elfogadtunk egy törvényjavaslatot nyáron, amely ugye, a kötelezettségek tekintetében 2012. januártól hatályos, aztán itt november elején jön egy ötlet, aminek alapján ez gyökeresen felforgatásra kerül, és alapjaiban megváltoztatásra kerül. Miért mondom azt, hogy alap jaiban megváltoztatásra kerül? Hát, két okból, kérem. Az egyik az, hogy jelentősen megváltozik a termékdíjak mértéke is, azaz ez az adóteher, ami a nyáron különféle indokokkal meghatározásra és elfogadásra került, hirtelen most, hogy a költségvetés étvágya megnőtt, megnövekedik. Amikor ezt nyáron elfogadtuk, akkor nagyon szakszerűen indokolta az előterjesztő, hogy milyen fontos, hogy az ebből eredő forrásokat a hulladék megelőzésére, illetve a hulladékgazdálkodási feladatok ellátására fordítsák, és legalább fele részben ezeket az alapfeladatokat finanszírozza az ebből befolyó bevétel. Most pedig azt látjuk, hogy a 2012es költségvetésben ennek a most megemelkedett összegnek pusztán az egynegyede kerül az e cél szerinti fölhasználásra. Ez a forma azért roppan t aggályos, mert ugyan itt egy adó jellegű elvonásról van szó, ugyanakkor bizonyos gazdasági ágazatokat terhelünk meg ezzel az elvonással egy elérendő cél megvalósítása érdekében. És minél kisebb lesz az a hányad, amit ennek a célnak a megvalósítására ford ítunk, az egyrészt természetszerűleg, hát, mondjuk úgy, hogy korlátozza az esélyét annak, hogy hatékonyan tudjuk ezeket a célokat megvalósítani, másrészről pedig, mondjuk úgy, hogy erősen eltorzítja azt a piaci környezetet, amiben egy ilyen aránytalan elvo nási struktúrát vezetünk be. Ezzel együtt azt kell mondjuk a módosító indítvány áttanulmányozását követően, hogy nyilvánvalóan ennek vannak olyan logikus és ésszerű elemei, amelyeket az akkor sürgősséggel beterjesztett és szintén ilyen késő éjszakai órán á tvitatott törvényjavaslat elfogadását követően igenis célszerű módosítani, de nem gondoljuk azt, hogy ezt ebben a formában kellett volna megtenni. (23.50) Engedjék meg, hogy most témát váltsak, és két olyan ajánlási pontról beszéljek, amiket mi a Jobbik ré széről nyújtottunk be ehhez az adócsomaghoz. Mindkét indítvány a személyi jövedelemadózást érinti. Az közismert önök előtt is, hogy a Jobbik nem híve annak az egykulcsos adónak, amit önök bevezettek, és ami egyáltalán nem tekinthető arányos vagy igazságot adórendszernek, hiszen a béreket és jövedelmeket terhelő elvonások tekintetében ez lényegében degresszív adóztatáshoz vezetett. Ha például gondolunk arra a 10,5 százalékos nyugdíjjárulékra, amit a munkavállaló csak egy bizonyos jövedelemszintig fizet, akko r egyértelműen látszik belőle, hogy mondjuk, egy évi 8 millió forintnál többet keresőnek az összevont adó- és járulékterhe lényegesen alacsonyabb, mint azoké az embereké, akik 8 millió forint alatt keresnek. Ezt a problémát tovább tetézte az önök előterjes ztése, amellyel most egy lépcsőben kívánták kivezetni a szuperbruttósítást és megszüntetni az alkalmazotti adójóváírást. Hiszen ez a bérből és fizetésből élő rétegeknél immáron nemcsak a legkisebb keresetűeknél, de még az átlagosnak tekinthető keresetűekné l is nettó jövedelemcsökkenést okozhat, miközben tovább növekedik a magas jövedelműek nettó jövedelme. Hiába iktatták be ezt a kvázi második kulcsot vagy szolidáris adóalapkiegészítést, ha a 2 424 000 forint alatti sáv - mondjuk úgy - szuperbruttósításána k megszüntetése végül is a nettó jövedelem növekedéshez vezet az ennél többet keresőknél. Ezért alkalmazkodva az önök által fölállított táncrendhez, olyan javaslattal szeretnénk élni, amely ezt az adóalapkiegészítést jelentős mértékben megnöveli egyrészt, másrészt viszont elszakítja az átlagos jövedelmektől. Ne sújtsuk, ugyanúgy, mint anno az MSZP, az átlagos jövedelműeket egy magas kulccsal, viszont a magas jövedelműek, a jelentős vásárlóerővel bírók, azok, akik lényegesen többet keresnek, mint ami a norm ális napi megélhetéshez szükséges, fizessenek többet. Ezért a Jobbik azt javasolja, hogy ezt az adóalapkiegészítés sávhatárát az önök által ajánlott összeg majdnem kétszeresében kellene megállapítani, a kiegészítés százalékos mértékét pedig az eddigi 27 s zázalék helyett 75 százalékban javasoljuk megállapítani.
