Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 7 (130. szám) - Személyi ügy: - Az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
3139 Jeleznénk, hogy bár a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék alapokmányának elfogadásáról szóló nemzetkö zi egyezménynek Magyarország közvetlenül nem részese, azt magyar jogszabály sohasem hirdette ki, a nürnbergi statútumot, illetve az arra épülő nemzetközi büntetőjogi normarendszert formamegjelöléssel, eredeti nyelven, valamint hiteles magyar fordításban kö zzé kell tenni. Ennek az oka az, hogy a nemzetközi büntetőjog által szabályozott egyes releváns bűncselekmények a részes államok által akkor is üldözendők, ha azok tényállása és büntethetősége nem része a belső jognak, mindezzel persze mármár szükségtelen né téve egyébként a T/4714. számú tervezet normatív részét. 1993ban az Alkotmánybíróság határozatban fogalmazta meg, hogy a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 15. cikkely (1) bekezdése, amely tartalmában megegyezik az euró pai emberi jogi egyezmény 7. cikk (1) bekezdésével, arra kötelezi a részes államokat, hogy a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvét feltétlenül tartsák be. A nemzetközi jogban meghatározott bűncselekményre való hivatkozást, tehát senkit n em szabad elítélni olyan cselekményért, amely az elkövetése idején a hazai vagy a nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény, az irodalom szerint kizárólag olyan bűncselekményekre vonatkozik, amelyek a belső jogban vagy ratifikálás vagy közvetlen alkalm azás folytán kétségkívül büntetendők. Az egyezségokmány 15. cikkely (2) bekezdése szerint - és itt ez a lényeg e cikk nem képezi akadályát valamely személy bíróság elé állításának és megbüntetésének olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elköveté se idején a nemzetek közössége által elismert jogelvek szerint bűncselekmény volt. Tehát tartalmilag hasonló, mint az európai emberi jogi egyezmény 7. cikk (2) bekezdése, azzal az eltéréssel, hogy a nemzetek közössége helyett a civilizált nemzetek kifejezé st használja. Tehát ez a kivétel teszi lehetővé a fent körülírt sui generis nemzetközi jogi bűncselekmények üldözését a részes államok által akkor is, ha azok tényállása és büntethetősége nem része a belső jognak. (22.40) Ebből értelemszerűen következik az is, hogy ezeket a cselekményeket az egyezmények a nemzetközi jogban kialakított feltételek szerint engedik üldözni és büntetni. A (2) bekezdésekig nyilván áttörik a belső jogban az egyezmények által is megkövetelt büntetőjogi garanciát, annál is inkább, m ert az európai egyezmény 15. cikkének (2) bekezdése, illetve az egyezségokmány 4. cikkének (2) bekezdése feltétlenül érvényes, sőt itt még háború és szükséghelyzet idejére is feltétlenül előírja. A (2) bekezdés azon államokra nézve, amelyek a bűncselekmény ek elkövetése utáni időben inkorporálták a jogukba a háborús bűncselekményekre és az emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó nemzetközi jogi normákat, a belső jog szempontjából a visszaható hatályú büntető törvényhozás engedélyezésével jelent egyet, e zeket a cselekményeket a nemzetközi jognak kellett az elkövetés idején büntetendővé nyilvánítania, és nem a belső jognak. Történetileg a kivétel a második világháborúval kapcsolatos háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények büntethetőségé re vonatkozott. Tehát mindenképpen ajánlom a figyelmükbe, hogy ezt a két módosító javaslatot el kellene fogadni ahhoz, hogy tényleg valóban az alkotmányossági kérdéskörben is és az alkalmazhatóság kérdéskörében is megfelelő legyen a törvény. A harmadik tör vényjavaslatunk lényegében csak egy technikai törvényjavaslat, egy pontosító törvényjavaslat, amelyben csak különböző mondatszerkezeteket változtatunk meg, és eszerint írjuk át értelmezhetővé ezt a részt. Kérem, hogy vegyék figyelembe ezeket a kapcsolódó m ódosítókat ahhoz hasonlóan, ahogyan a módosító javaslatainkat is figyelembe vették, hiszen úgy érzem, hogy tényleg ennél a törvénynél közös a célunk, méghozzá az, hogy azok a bűnösök, akik az 1956os forradalom és szabadságharc leverése után hóhérként enne k a nemzetnek nagyon sok kárt okoztak, és ebben az országban családok tízezreit tették tönkre, megkaphassák a méltó büntetésüket. Az a cél, hogy igazságot szolgáltassunk az országban, ehhez viszont olyan törvényt kell alkotnunk, amely tényleg alkalmazható is a mindennapokban.
