Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 7 (130. szám) - Lendvai Ildikó (MSZP) - a nemzeti erőforrás miniszterhez - “József Attila és akiknek nem kell” címmel - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
3064 kell” címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásr a Halász János államtitkár urat jelölte ki. Tisztelettel kérdezem a képviselő asszonytól, hogy elfogadjae az államtitkár urat válaszadónak. (Lendvai Ildikó: Elfogadom.) A képviselő asszony jelezte, hogy elfogadja. Képviselő asszony, öné a szó, parancsoljo n! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Azt, hogy milyen veszély fenyegeti a József Attilaszobrot, már tudjuk. Ismerjük a veszélyt előidéző országgyűlési határozati javaslat meglehetősen képtelen indoklását is. Az azt mondja, hogy a Kossuth térből közj ogi főteret, az államiság folyamatosságának központját kell csinálni, és ott ezek szerint nem fér el József Attila. (16.20) Ha feltételezem, hogy a közjogi főtér fogalmának van bármi értelme - mint ahogy természetesen nincsen , akkor még inkább helye voln a itt József Attila szobrának, hiszen ahogy eddig is, most is számtalan figyelmeztetése van a magyar közélet szereplői, a parlamenti képviselők számára. Azon gondolkodtam, hogy melyik ilyen figyelmeztetés zavarhat. Zavar az az ismert sor, hogy “Én nem ilye nnek képzeltem a rendet.”? Nagyon egybecseng talán a nem tetszik a rendszer dallamával? Vagy zavar a kérdés? “…s mért nem a munkás védelmére / gyámolítják a gyáripart.” - zavar ez most, hogy munkatörvénykönyvet tárgyalunk? Megérteném. Vagy az a javaslata z avar, hogy a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében kell megtárgyalni bajainkat? Zavarhat az érdekegyeztetés szétzilálásakor. Vagy zavarhat a kevésbé ismert, de nagyon szép két sor: “Néhány éjjelre, padra, kőre / adjatok immár fekhelyet.” Zavarhatja azo kat, akik a legbátrabban most a hajléktalanok ellen indítottak csatát. Vagy zavar az, hogy látni kell a szobor képében fehérek közt egy európait? Zavarhat most, amikor Európa szitokszóvá vált, és amikor a házelnök úr a maga igazán keresetlen és egyedi stíl usával idiótáknak bélyegzi az Európai Bíróság tagjait. Vagy zavar az, hogy “Aki szegény, az a legszegényebb”? Mert olyan törvényekről tárgyalunk, amik a szegénytől már nemcsak javakat és jussokat, hanem a jövőt is elveszik? Államtitkár úr, bízom benne, hog y ön nem azok közé tartozik, akiket ez zavar. Kérdezem: hogyan védi meg József Attila szobrát? Köszönöm figyelmét. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A válaszra megadom a szót Halász János államtitká r úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Én önnel ellentétben nem szoboráthelyezésekről szeretnék beszélni, hanem a kérdésről általában is. Megítélésem szerint ugyanis ebben a kérdésben az a fontos, hogy egy ország, jelen esetben Magyarország milyen jövőt szeretne magának, és erről a jövőről milyen hagyomány alapján alkot képet. Arra helyzeném a hangsúlyt, hogy az elmú lt évszázadok történeti örökségéből mit és kit, illetve kiket tart példamutatónak az állam. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést - és meggyőződésem szerint ebből kell , akkor világossá válhat az ön számára is, hogy nem József Attila személyéről, al kotói nagyságának megítéléséről van szó ebben a kérdésben; még ha ön erre is próbálja kihegyezni a dolgot, és erre akar rávilágítani és csak ezt akarja látni ebben a kérdésben. Minden vitán felül áll az, hogy József Attila a legnagyobbak közül való, ezért óvnám önt, önöket attól, hogy József Attila szobrát vagy személyét politikai célra akarják felhasználni. Remélem, nem teszik ezt. Erre már felhasználták azok - az önök elődei , akik felállították a szobrot. Ezért kérem önt, önöket hogy ezt most ne tegyék.
