Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 13 (110. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Nemzeti Energiastratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
221 Fontos megvizsgálni a prioritási célcsomagját az energiastratégiának. Ahogy államtitkár úr az expozéban elmondta, öt alapvető pri oritást fogalmaztak meg az energiastratégia elkészítésekor: az energiahatékonyság, energiatakarékosság növelését, a megújuló energiaforrások részarányának a növelését, az atomenergia továbbhasználatát, a nemzetközi szállítási útvonalak diverzifikálását, il letve a nemzetközi kapcsolódási pontok fejlesztését, interkonnektorok és más fejlesztések, illetve az állam szabályozási erejének a növelését. Azt gondolom, hogy ebből az öt prioritási pontból négyben maradék nélkül egyet tudunk érteni; az atomkérdésre kés őbb kitérek. Ugyanakkor én behoznék egy hatodik pontot, ami nem jelenik meg vagy legalábbis az expozéban nem hangzott el, ugyanakkor a kormányzati intézkedések egyértelműen ennek a prioritási pontnak a meglétét támasztják alá. Ez pedig az állam szabályozói szerepe mellett a tulajdonosi szerepének a megerősítése. Azt gondolom, ahhoz, hogy értelmesen tudjunk beszélni az állam tulajdonosi szerepének az erősítéséről, ahhoz világossá kellene tenni, hogy ezzel a tulajdonosi szereppel pontosan mi a célja, és milye n kockázatokkal, milyen költségekkel jár ennek a tulajdonosi szerepnek a megerősítése. Az állam szabályozási szerepe egyértelmű, és azt gondolom, ha a modern, ha nem a hagyományos állammodellben gondolkozunk, hanem a public governments, a jó kormányzás mod elljében gondolkozunk, akkor elsősorban szabályozási oldalon van az államnak nagyon komoly szerepe. Valóban, a neoliberális gazdaságpolitika gyakorlatánál lényegesen erősebb és fontosabb szerepe van a szabályozási oldalon. Nagyon világos, nagyon egyértelmű és nagyon szigorúan betartatott és a társadalom szempontjait, érdekeit szem előtt tartó szabályozási tevékenységre van szükség. Itt csak zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy ezen a területen az elmúlt egy évben a kormányzat kudarcot vallott. Tehát szabályo zási oldalon az energiapolitika területén olyan ötletelés, ad hoc döntések követték egymást, amelyek pontosan a kiszámítható szabályozásnak mint az energiapolitika alapfeltétele területén pontosan szembementek a kívánatos energiapolitikai céloknak. A tulaj donosi szerep kialakításánál ugyanakkor, miközben a stratégiai ágazatokban egyet tudunk érteni az állami szerepvállalás jelentőségével, látni kell, hogy ez sem egy steril környezetben megy végbe. Magyarország - a kormányzat folyamatosan hangsúlyozott állít ása szerint - élethalálharcot vív az államadóssággal. Ebben a helyzetben próbál a kormányzat igen jelentős forrásokat ennek a tulajdonosi szerepnek a megerősítésére fordítani. Mi a cél ezzel? Ugyancsak a bizottsági ülésen előkerült a MOLrészvénypakett meg vásárlásának a kérdése. Államtitkár úr akkor azt mondta, hogy ennek a célja tulajdonképpen az, hogy a magyar államnak, a kormányzatnak ezzel a kisebbségi tulajdonlással - tehát nem a MOL felvásárlása, a MOL nem került állami kézbe - rálátása, erősebb látás a legyen a MOLban zajló folyamatokra, például az FGSZ Zrt., tehát a földgázszállító rendszer működésére. Ez természetesen egy méltányolható cél, azonban ennek a célnak ára van, és ez az ár 500 milliárd forint. Azt gondolom, hogy ez egy picit talán drága t ávcső ahhoz, hogy rálátásunk legyen a MOL működésére, miközben az állam más területeken az alapvető funkcióiból, az alapvető állami funkcióiból, a szabályozói funkcióiból vonul ki, például a környezetvédelmi intézményrendszer folyamatos leépítésével, ami n em most kezdődött, teszem hozzá, hanem 2002ben, azóta folyamatosan épül le a környezetvédelmi intézményrendszer. Amikor ezekből a funkciókból vonul ki az állam, megfontolandó, hogy vajon egy ilyen rálátást biztosító lehetőség megére 500 milliárd forintot . Magának a stratégiában kitűzött céloknak a részletesebb elemzésével kapcsolatban első helyen a dekarbonizációs célokat szeretném kiemelni. A széndioxidkibocsátáscsökkentés Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége is, saját vállalásaink és magyar törvé nyi döntések is vannak ezzel kapcsolatban. Maga az energiastratégia is ezt fontos célként tűzi ki, és egyébként érvként használja a Paksi Atomerőmű bővítése mellett, miközben a stratégia fenntartja a jelenlegi szenes termelés volumenét. Tehát tulajdonképpe n a széndioxidkibocsátáscsökkentés a szenes energiatermelés
