Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 12 (109. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés volt országgyűlési képviselő haláláról: Gerbovits Jenő (FKgP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - HARRACH PÉTER (KDNP):
22 zsebéből veszünk ki pénzeket. Ezt mégiscsak érdemes lenne a nevén nevezni, mert ezt a hétköznapi nyelvb en mégiscsak megszorításnak hívják. Éppen ezért mi azt javasoljuk, mert egy dologban egyetértek a miniszterelnökkel, hogy nehéz helyzet van, és olcsó lenne azt mondani a magyar kormánynak, hogy tessék jól csinálni, ahogy önök ezt tették, amikor ellenzékben voltak. Éppen ezért javasoljuk azt - és ezzel is egyetértek , hogy összefogásra van szükség. Ezért szervezzünk egy parlamenti vitanapot ezekről a kérdésekről, hogy lehessen egy olyan nemzeti minimumban megállapodni (Zaj, közbeszólások a kormánypártok sor aiban.) , ami alapján valóban ki lehet vezetni az országot politikai konszenzus révén ebből a helyzetből, de ahhoz egészen biztosan változtatni kell az önök téves politikáján. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Most Harrach Péter úrnak, a KDNP frakcióvezetőjének adom meg a szót. Parancsoljon! HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tisztem, hogy egy ellenzéki képviselő mondatait értelmezzem (Zaj, közbeszólások az MSZP részéről: Akkor ne csináld!) , n em is a demagóg szövegekre gondolok, hanem csak a demagógiába hajlóra. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ezért amikor elhangzott az előbb az, hogy újabb és újabb programok hasonlítanak egy előző kormány programjaihoz, csupán az a különbség a kettő közö tt, hogy az előző kormány újabb és újabb programja mindig kioltotta az előzőt, itt viszont egy megújulási program részéről van szó. (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiban.) Miniszterelnök úr beszéde valóban Magyarország megújításáról szólt. Ennek a meg újításnak egy rendezett világ felé kell elmennie, ahol a normák érvényesülnek. Ez a célja minden területen. A válság kezelése része ennek a megújulásnak. Ha erről beszélünk, akkor talán bevezetőként néhány költői kérdést is feltehetünk, amelyek általános é rvényűek, de ebben az esetben talán alkalmazhatók. Mi a különbség egy korszakváltás, illetve a korszakon belül alkalmazott eszközök között? Nyilvánvaló, hogy egy korszakon belül kipróbált, jól bevált eszközöket kell alkalmazni, a korszakváltáshoz viszont e gy olyan szemléletre van szükség, amely a jó kérdést képes feltenni, a helyes választ megadni, és bátor magatartás is szükséges, hogy ezt véghezvigyék. Ide már nem politikusok, hanem államférfi kell, mint ahogy, ha végignézzük a történelmi példákat, akár a nemzetközit, akár a magyart, azt látjuk, hogy a korszakváltásokon erről volt szó. Csak címszavakban hadd utaljak erre, például a kommunista rendszer összeomlása kitermelte azokat a nagy ívű politikusokat - Reagan elnöknek nemrégen állítottunk itt szobrot , akik képesek voltak átlátni a helyzetet, választ adni és végrehajtani. De megemlíthetnénk a kiegyezés korát, Deák Ferencéket, vagy a Trianon utáni helyzetet, de akár a rendszerváltás időszakát is. És amikor így általánosságban beszélünk erről és az álla mférfiúi erényekről, akkor mindenképpen a dolgok összefüggéseiben való szemlélését és a bátor lépéseket kell említenünk. Ha a mai magyarországi megújulást nézzük, akkor két követelményt látunk. Az egyik a válság és ennek gyökere, az államadósság, a má sik pedig az a húszéves megújulási vágy, amit eddig nem volt képes egyetlen kormány sem végrehajtani, éppen a meg nem felelő többsége miatt. A feladat világos, hiszen olyan államot kell teremtenünk, amely az eladósodás határáig képes felelősséget vállalni, és ezen a kereten belül egy élhető világot teremteni. Természetes az is, hogy az előző korszak képviselői kézzellábbal tiltakoznak a megújulás ellen. Természetes az, hogy a berögződések felszámolása nagy energiát igényel, és ez egy olyan helyzetben, mint amiben mi vagyunk, a nagy rendszerek átalakításának lehetősége és szüksége okán nagy ellenállást fog kiváltani. Az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás teljes átalakítása a magyarországi megújulásnak a részletkérdései. És amikor a válságra adott v álaszról beszélünk, azt nem tehetjük meg ezeknek a nagy követelményeknek a teljesítése nélkül. A válasz egyúttal alkalmas a megújulásra és ezeknek a rendszereknek a megújítására.
