Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 13 (110. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
180 Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentk ezett Varga István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “S kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk” címmel. Megadom a szót, képviselő úr. DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! “Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.” “Szívet cserél, aki hazát cserél.” Mikessel azért kezdtem, kedves képviselőtársaim, mert a mai napon a nagyságos fejedelem, Thököly Imre halálának évfordulója van, akit - mindannyian tudjuk - FelsőMagyarországon vagy a Felvidéken , Késmárkon temettünk el 1906ban, és Tompával folytattam, mert felszólalásomnak ez lenne a lényegi mondanivalója: “szívet cserél, aki hazát cserél”. A hazaszeretetről és a hűségről szeretnék beszélni, tisztelt Ház, a hazaszeretetről, amelynek 1100 éves tö rténelmünkben tragikus, szép és gyönyörű fordulópontjai vannak. Itt ezrek és ezrek, tízezrek áldozták életüket a hazáért. Százezrek voltak, akik megvédték az 1100 esztendős Magyarországot minden korban és minden korszakban, és volt egy tragikus időszaka a magyar történelemnek, amikor emberveszteségben, kivándorlásban, kitántorgásban, ahogy a költő írta, József Attila, “kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”. Ez lenne mondandómnak a legfontosabb része, hogy az a vérveszteség, a mit elszenvedett a XX. században a magyarság, az első és a második világháborúban, a vérzivataros időkben, a kommunista diktatúrák idején, elszenvedte akkor, amikor 1956ban a pribékek bebörtönözték apáinkat és nagyapáinkat, amikor kétszázezer ifjút zavart ak el Magyarországról, szóval az a vérveszteség, az a több millió magyar, amellyel megfosztattunk, mindenképpen mementóként kiált itt a XXI. században. Kiált itt ezen a napon azért, mert nyilvánvaló, hogy további vérveszteségeket a megmaradt Magyarország n em tud elviselni. Az integer Magyarország megteremtéséhez az egész, ép, egészséges Magyarország megteremtése, a nemzeti együttműködés rendszerének megvalósítása a nemzeti kormány legfontosabb célkitűzése, hogy minden magyarra szükség van. Kedves Képviselőt ársaim! A példák itt most, ha Mikessel kezdtem, Mikessel folytatom: “A zágoni csillag most is ragyog.” Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a nagy magyar erdélyi családok leszármazottai, a Mikes grófok, a Kemény Jánosok, a Széchenyiek, a Bánffyak utóda i már ott vannak Erdélyben, visszakapták a kastélyokat. Ott hagyták a New Yorki bankárirodákat, ott hagyták a milliókat, és visszajöttek Erdélybe. A példa az anyaország számára tehát megvan. A példa megvan a Felvidéken is, azon a Felvidéken, ahol mindenna p élethalálharcot vívnak a magyarok Arany János nyelvének megtartásáért, és megvannak a biztató jelek a Délvidéken is. Az egyesült magyarság kinti határvidékein a most már szavazati joggal rendelkezők megmutatták és megmutatják az anyaországnak, hogy mi a hűség, mi a hazaszeretet, és mi a példa. Kilencven esztendeje őrzik a székelyek a Hargitát nekünk, itt maradóknak, a most felnövekvőknek, a húszéveseknek, az egyetemistáknak, a főiskolásoknak, akikhez most fordulok a Házban, itt az Országgyűlés házában, Sz ent István koronája mellett. (9.20) Valóban nehéz és rögös út lesz a diploma után itt dolgozni. Valóban kevés az a százezer forint, amit egy rezidensnek biztosítanak. Bizony nagyon kicsi az a fizetés, amiért ma egy értelmiséginek itt dolgozni kell. Bizony ugyanazt tudják mondani, mint amit én mondtam harminc évvel ezelőtt, amikor elvégeztem az egyetemet, és egy egri orvos barátommal, aki most főorvos, elmentünk Franciaországba egy kempingbe, és megállapítottuk, hogy a kukás fizetése ötször nagyobb, mint a m i kezdő diplomás fizetésünk. Ezért semmi különbség nincs a mostani egyetemet, főiskolát végzők, középiskolát végzők között. Valóban, ahogy köztársasági elnök úr mondta, nagyon rögös és nehéz az út, de kérek mindenkit, hogy vegyenek példát. Vegyenek példát a határon túli magyarokról, vegyenek példát arról a kolozsvári barátomról, aki évfolyamelsőként elvégezte az állatorvostudományi egyetemet, de mert
