Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 12 (109. szám) - A magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János):
170 természetrajzát, akár a veszélyes tendenciák felismerését is ki tudná jobban megmutatni, mint ezek az emberek, akik a mindennapi beszélget éseikben, kommunikációjukban intenzíven használják az anyanyelvüket. Ez lett volna az én szerény módosító javaslatom. Nagyon remélem, hogy a kormány esetleg korrigálni fogja, ha ez esetleg elutasításra talált. Azt az érvet pedig, amelyet Novák Előd képvise lő úr az imént említett, nem is értettem, hogy hogyan volt pontosan, hogy egyetértenek a javaslattal, csak nem fogadják el, ezen még kell gondolkoznom; tehát ezt a szillogizmust nem tudom egészen pontosan még értelmezni, de idővel majdcsak sikerülni fog. K öszönöm szépen. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Zakó László képviselő úr következik, a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi után a déli óráktól kezdve az akkumulátorom nem bírta a terhelést, így nem tudok pontos számmal hivatkozni azokra a módosító javaslatokra, amelyekhez szólni kívánok, de miután Novák Előd és Mile Lajos képviselőtársaim már nevesítették, kettejükéhez szeretn ék hozzászólni. Az egyik az, hogy tíz évvel ezelőtt nagyon sok módosító javaslatot adtam be az akkori reklámtörvény kapcsán, amelyet akkor olyan reményekkel fogadott el az akkori parlament, hogy rendbe teszi a közterületeken az idegen szavas kifejezéseket. A helyzet azóta csak romlott, de mit romlott, a közszolgálati televíziókban is elburjánzottak az idegen szavas kifejezések. Úgyhogy az államtitkár úron keresztül kérem az illetékeseket, hogy a törvénysértést haladéktalanul számolják fel, és ezeket a nyelv i kommandókat indítsák újra útjukra. Ezúton szeretném jelezni, ami mélységesen felháborít minden jóérzésű embert, hogy az utóbbi időben a közszolgálati televíziókban is botcsinálta műsorvezetők aktív közreműködésével egyre nagyobb teret nyer az olyan típus ú káromkodás, amelyet hiába sípolnak ki, csak az nem ért, aki nem figyel oda. Az, hogy altesti humorral próbálják kitölteni a műsoridő jelentős részét, egyszerűen elképesztő. Nem lehet most már lassan olyan tévécsatornához kapcsolni, hogy az ember undorral ne kapcsolja ki a televíziót, mert minden humor forrása ez. Gondolják el, hogy a klasszikus kabarészerzők, ha annak idején, a múlt század első felében így álltak volna a darabjaikhoz, akkor megélték volnae ezek a darabok azt a sikert, amelyet most, száza djára is újramelegítve elérnek? És ráteszek Novák Előd képviselőtársam díjára vagy tagságára: én 1980ban még az Édes anyanyelvünk című, a Kossuth rádióban vasárnap a déli órákban adott nyelvi műsorba írtam olyanokat, hogy heti Arany nyelvdíjat kaptam, am i a feledés homályába merült. Valamilyen szinten a nagyapámtól örököltem azt a szándékot, akaratot, hogy ha nem is mindig sikerül, de figyeljek oda, hogy mi hagyja el a számat. Az igazság az, hogy a nagyapám majdnem száz évig élt, büszkén mondta százéves k orában is, hogy ő életében nem káromkodott, és ez így is volt. Heti levélváltásban volt Grétsy Lászlóval, Lőrincze Alajossal, és elég tartalmas életet élt anélkül, hogy bármilyen altesti humor jellemző kifejezése hagyta volna el a száját. Úgyhogy az államt itkár urat kérem, miután mást senkit nem látok az ülésteremben a kormányoldalról képviselőként, elég nyomatékosan, és már ötször elmondtuk a jegyzőkönyv kedvéért, éjjel fél egy után hét perccel, hogy legyen szíves, hasson oda a maga eszközeivel, hogy a vál lalt - és nem felvállalt, hogy megint csak egy példát mondjak, mert mindig mindennek megvan az árnyoldala, tehát a vállalt - kötelezettségét a kormány a törvényeken keresztül teljesítse. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) :
