Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 12 (109. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MILE LAJOS (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
165 szerzetesek. Tehát ha úgy tetszik, Európa iránti elkötelezettségünknek már akkor tanújelét adták az ott élő emberek. Én azt gondolom, hogy tekintettel a késői órára is, különösebb indokolást a továbbiakban ehhez nem kívánunk és nem szükséges fűzni. Én arra kérem az államtitkár urat, illetve képviselőtársaimat, hogy ezt a módosító indítványt támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Halász János tapsol.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm s zépen, képviselő úr. Most Mile Lajos képviselő úr következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem élek vissza a türelmükkel. Kettő darab módosító érdekében kértem lehetősé get, mind a kettő, ha úgy tetszik, tartalmi. Az egyik arról szól, hogy a történelmi emlékhelyek esetében is törvény szabályozza és törvény mondja ki egyegy helyszínnek a történelmi emlékhellyé való minősítését. Itt tesz egy különbséget a javaslat: a nemze ti emlékhelyeknél valóban az Országgyűlés dönt, de a történelmi emlékhelyek esetében kormányrendelet szabályozná. Én azt gondolom, hogy a történelmi emlékhelyek esetében is indokolt az, hogy a parlament tárgyalja és az Országgyűlés döntsön róla, azért, mer t itt egy szimbolikus dologról van szó, a történelmi emlékezet egy meghatározó helyszínéről van szó, és ebben az esetben nem szerencsés, hogyha éppen az aktuális felállás szabja azt meg, hogy melyik helyet minősítik történelmi emlékhellyé vagy éppen a korm ány szándékai szabályozzák ezt. Sokkal nagyobb egyetértésre, konszenzusra lenne szükség, és ennek a meghatározó politikai színtere a Magyar Országgyűlés. Sajnálom, hogy ez a bizottságban nem talált támogatásra, mert ez valóban azt jelezné a társadalom egés ze felé, hogy itt egy jóval szélesebb egyetértés működik és nem éppen az aktuálpolitikai szempontok dominálnak a történelmi emlékhely kijelölésekor. A következőn meg végképp csodálkozom, hogy nem talált egyetértésre. Amikor a nemzeti emlékhely és a történe lmi emlékhely fogalmát definiálja az előterjesztés, az indítvány, nagyon helyesen mind a kétszer szerepel benne, hogy a velünk élő nemzetiségek történelme szempontjából is meghatározó helyszínről beszélünk - nem pontosan idézek , majd pedig a későbbiekben azt írja az anyag, hogy mind a két esetben táblán kell tájékoztatni, egy kiírással kell tájékoztatni az arra járókat, érdeklődőket, és kötelezően magyar és angol nyelvű legyen ez a felirat. Az én szerény javaslatom az volt, hogy indokolt lenne abban az es etben, hogy ha valamelyik velünk élő nemzetiség érintett, akkor annak a nemzetiségnek a nyelvén is jelenjen meg a felirat. Én azt gondolom, hogy ez talán túl sok magyarázatra, agyonszofisztikált érvelésre nem szorul, hiszen azt gondoltam, hogy magának az e lőterjesztésnek a szándékával is egyezni fog ez a fajta kiegészítés vagy módosítás. Kicsikét elképedve értesültem arról, hogy mégsem. Remélem, hogy a plenáris ülés bölcsebb lesz és megszívleli ezt a fajta módosító javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem Halász János államtitkár urat, kíváne válaszolni az elhangzottakra. Igen, parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. HAL ÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha megengedik, csak röviden. Az általános vitára utalnék. Ott többször is elhangzott, hogy egy nemzet számára fontos az identitás, és ezért szükséges ő rizni, megbecsülni emlékeinket, történelmünk kiemelkedő és tragikus pillanatait. Ezzel a
