Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 18 (120. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz):
1530 Ahogy képviselő úr is utalt rá, érzékenysége volt a kormánytisztviselők, az akkori po lgárság alsóbb rétegéhez tartozó emberek szociális problémái iránt. Ha ma megkérdezünk valakit, annak leginkább a Wekerletelep jut eszébe, egy olyan tervszerűen épített köztisztviselői, kormánytisztviselői lakórész, lakónegyed, amelyik ennek a hivatásren dnek az anyagi alapjait igyekezett megteremteni, ennek a közszolgálatnak a tekintélyét kívánta növelni azzal, hogy megfelelő lakhatást biztosított az akkori kormányzat tisztségviselőinek. Akkor nyilvánvalóan őt is támadták azzal, hogy ez pazarlás, kelle e zeknek az embereknek ilyesfajta lakóterületeket építeni, de látta, ahhoz, hogy igazából jó és hatékony közigazgatást, államigazgatást, kormányzatot teremtsünk, a kormánytisztviselőinket meg kell becsülni azok között az anyagi lehetőségek között, amik vanna k, az emberek lakhatására pedig a szociális érzékenység alapján oda kell figyelni. Ahogy ön is mondta, Magyarországon akkor egy nagyon korszerű egyházi törvényt alkotott Wekerle, amely egyáltalán nem az egyházellenességről szólt, mint azt esetleg valaki be állítaná, hanem egy, az akkori kornak megfelelő és a vallásszabadságot mindenki számára biztosító törvényjavaslat volt. Magyarország már korábban is a vallásbékével, a vallásszabadság biztosításával, pont azért, mert történelmi okokból mindig is sokszokású nemzet volt, élen járt, és mások számára is példát tudott mutatni. S úgy gondolom, a mostani egyházi törvényünk is európai minták alapján készült, amely mindenki számára biztosítja a vallásszabadságot, a vallás szabad gyakorlását, megélését mind egyénileg , mind közösségben, de mindenki számára ugyanígy biztosítja a vallásos cselekményektől való tartózkodást is. Ami pedig fontos volt akkor is és most is, és ami nélkül nem lehet tevékenykedni, az az állam és az egyház együttműködése, hiszen mind a kettőnek u gyanaz a célja, és ez így volt Wekerle munkásságában is, csak az egyik hívőnek, a másik állampolgárnak hívja, de mindkettőnek az embereket kell szolgálnia. S ahogy képviselő úr is mondta felszólalásának a gerincében: ha hívő ember áll az ország élén, ha hi te van a nemzet jövőjében, ha hite van a Jóistenben, akkor ez az országnak is javára szolgálhat, mindannyiunk javára, legyünk hívők, nem hívők a magunk szokása vagy az egyházaink rendelése szerint. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK ( Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Potápi Árpád képviselő úr, a Fideszképviselőcsoport tagja: “A Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának állásfoglalása a Szerb Köztársaság ne mzetgyűlése által 2011. szeptember 26án elfogadott vagyonvisszaszármaztatási és kárpótlási törvénnyel kapcsolatban” címmel. Öné a szó, képviselő úr. POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! 2011. szeptember 26án fogadta el Szerbia a vagyonvisszaszármaztatásról és kárpótlásról szóló törvényt. Ez a jogszabály rendezi a kommunista hatalom által elvett vagyonok visszaadásának, kárpótlásának a rendjét. Bár a törvény t Szerbiaszerte és Szerbián kívül is nagyon sokan várták, köztük a vajdasági magyarok is, akik számára a most elfogadott változat keserű csalódást jelent, az ugyanis a kollektív bűnösség elve alapján a teljes vajdasági magyar közösséget kizárja a kárpótla ndók köréből. A kárvallottakat is tömörítő Vagyonvisszaszármaztatási Liga szerint csupán a Vajdaságban 130 ezer hold termőföldet, 8700 tanyát, 5500 házat, 430 gyárat, 2500 kisipari létesítményt, 550 vendéglőt, 90 szállodát és 12 termálfürdőt vettek el a k ommunisták magyar, német és szerb tulajdonosaiktól. A törvény tartalma, illetve annak késedelmes elfogadása azt mutatja, hogy Szerbia bizonyos tekintetben alig távolodott el a kommunista társadalom értékrendjétől, és a volt szocialista országok közül az ut olsó, amely rendezi ezt a kérdést. Sok mindent elárul Bozsidar Gyelics, a szerb kormány miniszterelnökhelyettesének augusztus végi nyilatkozata, amely szerint nincs vagyonvisszaszármaztatás az árulók számára. Hatvanhat évvel a második világháború befejez ése,
