Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 18 (120. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VEJKEY IMRE (KDNP):
1528 Köszönö m szépen, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vejkey Imre, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője: “Wekerle Sándor és a vallás” címmel. Önt illeti a szó, képviselő úr. DR. VEJKEY IMRE (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden társadalomban időről időre visszatérően jelentkeznek a vallással és az egyházakkal kapcsolatos eldöntendő, szabályozandó kérdések. Így van ez Magyarországon is. Nemrég került megalkotásra az egyházakr a vonatkozó új jogi normarendszer. Visszanézve hazánk történelmébe, az egyházügyi kérdések legnagyobb erővel az 1890es években jelentkeztek, a legfontosabb reformok Wekerle Sándor, háromszoros magyar miniszterelnök nevéhez fűződnek. A történelmi igazság b emutatása és megértése érdekében nélkülözhetetlen visszapillantani a dualizmus időszakára. Az egyházpolitikai harcok nem 1892ben, Wekerle Sándor első miniszterelnökségének kezdetekor jelentkeztek, hanem már elődje, Szapáry Gyula kormányzása alatt került t erítékre az állami anyakönyvvezetés, az izraelita egyház recepciója, továbbá a polgári házasság bevezetése. Tekintettel arra, hogy Szapáry megbukott, és miniszterelnöksége során nem tudta megoldani ezeket a kérdéseket, így Wekerle Sándor miniszterelnök örö költe ezt a súlyos, megoldandó terhet. Tény az is, miszerint az egyházügyi reformok mögött a dualizmus korszakában igen széles körű társadalmi igény állt, ezért elképzelhetetlen volt e kérdéseket nem zászlóra tűzni, hiszen a magyar polgári társadalom pozit ív döntést várt el a fenti kérdésekben. Wekerle Sándor miniszterelnök hatalmas népszerűségével és fiatalos lendületével ugyan meg tudta oldani az új adórendszer bevezetését, kezelni tudta az államháztartás hatalmas problémáit, gazdagságot és hatalmas felle ndülést hozott hazánknak, azonban első miniszterelnöksége mégis belebukott a polgári házasság körüli heves harcokba, így ennek törvényi bevezetése már utódjára maradt. Napjainkban, mintegy 120 év távlatából, a történelemmel csupán felületesen foglalkozók k öréből sajnos nemritkán hangzik el az a téves vélekedés, miszerint a dualizmus nagy alkotó miniszterelnöke, Wekerle Sándor egyházellenes beállítottságú lett volna. Ezért is választottam a mai napirend előtti felszólalásom alapjául, különösen így a Wekerleévben ezt a kérdést, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy nemzetünk nagyjairól ne hazug, ne téves kép rögzítődjék honfitársainkban. Fel kell ismernünk, hogy fontos nemzeti érdekünk fűződik múltunk valós feltárásához, mert ellenkező folyamat, történelmi di cső múltunk szándékos meghamisításához, nemzeti nagyjaink emlékének megsértéséhez vezet különben az út. Wekerle Sándor és a vallási kérdések ügye viszonyában a történelmi igazság az, hogy Wekerle örökölte az akkor megkerülhetetlen egyházi kérdéseket, s meg tett mindent annak érdekében, hogy a magyar egyházzal és a katolikus beállítottságú királlyal, Ferenc Józseffel megfelelően egyeztesse az egyházi kérdéseket, és így keresse a legmegfelelőbb, legelőremutatóbb megoldást. Mindezen tények ismeretében a katolik usellenesség vádja Wekerle Sándor miniszterelnökkel szemben nyilvánvalóan minden alapot, minden valós alapot nélkülöz. A valós helyzet ugyanis az volt, hogy a magyar polgári társadalom részéről elemi erővel jelentkeztek a fenti igények, és olyan személyisé gek, mint az emigrációban élő Kossuth Lajos is, határozottan felemelte szavát az egyházügyi reformok mellett. Ha vesszük a fáradságot és a dualizmus korszakából nemzetközi kitekintést eszközlünk, akkor egyértelműen azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett nyu gati fejlett világ országai zömében is hasonló irányt mutatott a történelem folyása. Mindezek után vessünk néhány pillantást arra, hogy mi az igazság Wekerle személyes hitével kapcsolatban. Wekerle Sándor hívő katolikus családba született, Székesfehérváron , a ciszterci gimnáziumban érettségizett, szentségi házasságban élt feleségével, hitét, hazáját és családját mindig
