Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 18 (120. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1526 skandináv út járható a versenyképesség tekintetében, de úgy tűnik, hogy önök - és ezt az előttünk lévő költségvetési törvény szépen példázza is - inkább a pőre balti utat választották. Hiszen nézzük, mi történik Magyarországon! A legszegényebbeken spórolnak: időseken, gyermekeken, fogyatékkal élőkön, pszichiátriai betegeken, szenvedélybetegeken, hajléktalanokon. Miért kell megszorítani azt az ágazatot, amely pont a társadalmi krízis áldozatainak nyújt segítséget? A Fidesz politikája odavezet, hogy te leszel a következő, bárki lehet a következő, aki ezen társadalmi krízis áldozatává válik, és az állam nem nyújt segítséget, hiszen a versenyképess ég ethosza miatt lerombolták a segítő kezet nyújtani tudó közszolgáltatásokat. Hiszen azt üzenik, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér, azt üzeni a Fidesz, hogy boldogulj, ahogy tudsz, miközben itt volt egy ígyúgyamúgy működő intézményrendszer, ame lyet ahelyett, hogy átszerveztek volna, nagyon egyszerűen, a fűnyíróelv alapján baltával levágtak róla nagyon sok érdemi részt. Nézzük, hogy tételesen mi történik a költségvetésben: az oktatási, kulturális és szociális normatívák nem változnak jövőre nomin álisan, tehát az inflációval reálértéken csökkennek. Évek óta ez a folyamat folyik, önök ellenzékben pont ez ellen hívták fel a figyelmet. Olyan normatíva is van, ami csökken, ez egészen hihetetlen, hiszen az intézmények már így is pengeélen táncolnak, nem tudni, hogy például - visszautalva a tegnapi vitára - ki fogja a hajléktalanellátást elvégezni Magyarországon január 1jétől. A területi gyermekvédelmi szakszolgáltatásokra fordított forrásokat szinte nullára csökkentik, önök nem a gyermekszegénység ellen küzdenek, hanem a szegény gyermekeket hagyják ott az utca szélén. A családi ellátások rendszerei továbbra sem nőnek, ezek is már évek óta be vannak fagyva, és a helyi hatáskörű ellátásokra fordítandó összeg csökken, a szociális célokat szolgáló alapítvány ok, civilek támogatása szintén radikálisan lecsökken. A szociális átképzésre, a pedagógusok továbbképzésére szánt források is csökkennek. Fejlesztésekről, minőségjavításról, innovációról a közszolgáltatásokban már évek óta nem hallottak, sajnos 2012ben se m fognak ezen költségvetés alapján. Mára eljutottunk odáig, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék, hiszen a már most bőven a létminimum alatti megélhetést lehetővé tevő, foglalkozást helyettesítő támogatást, ami évek óta a nyugdíjminimumhoz van kötve, jövő re csökkenteni fogják 20 százalékkal - ebből a pénzből, mint ahogy ezt a közmunka vitájában is elmondtuk, nem lehet megélni. Hová jutottunk el? A szociálpolitika helyett rendészeti megközelítéssel akarják a társadalmi krízist kezelni, a problémák szőnyeg a lá söprésével, az okok helyett a következmények kezelésével. Az LMP szerint ez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a közszolgáltatásokba befektetés a jövőbe való befektetés - kérjük, ne vegyék el a magyar emberek jövőjét. Kösz önöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Soltész Miklós államtitkár úr kíván válaszolni. SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt E lnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálok válaszolni. Elsősorban azért azt szeretném jelezni önnek - nem tudom, hogy mennyire szokott közmunkában vagy bármilyen munkában részt venni , hogy baltával viszonylag ritkán szoktunk füvet nyírni. Ezek a képzava rok, amelyeket ön elmondott, egy kicsit jellemzik egyébként az LMPnek azt a politikáját, amelyet az elmúlt másfél évben itt tanúsított. Ugyanis egyik oldalról azt várja el a kormánytól, hogy minden egyes támogatási rendszert fenntartva, sőt, még inkább em elve támogasson mindenkit, másik oldalról pedig egyszerűen nem akarja ön sem és a pártja sem tudomásul venni, hogy megváltozott az az ideológia, hála istennek, az országban, miszerint ha valaki tud, alkalmas rá, akkor igenis annak dolgoznia kell, és ha val aki pedig súlyos beteg, vagy nagyon nagy gondja van az életben, akár az időskora, akár a fogyatékossága miatt, az kapja meg a tisztességes és becsületes támogatást. Mi ezen dolgoztunk az elmúlt
