Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 17 (119. szám) - A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. STEINER PÁL (MSZP):
1460 utcát , mondjuk, 15 millió forintra büntetik, és akkor ak ár 15 évre is, ha átváltják ezt szabadságvesztésre, be lehet csukni a hajléktalanokat, és akkor a problémát úgy is megoldották, amikor már rég nem lesz kétharmaduk. Ebből következően azt gondolom, hogy ezzel a jogszabállyal nem kellene foglalkozni, nem is nevezném ezt jogszabálynak, egyébként dogmatikailag sincsen rendben, de ez nem az én dolgom, hogy ezt a bírálatot elvégezzem. Azt szeretném inkább elmondani ehelyett, hogy jól látszik az az ív, ahogy önök az első pillanattól kezdve kezelték ezt az ügyet, j ól látszik, hogy sosem gondolták komolyan azt, hogy a hajléktalanság, a nyomor problémáját szociális eszközökkel, segítő eszközökkel kell megoldani, mindig csak egyetlenegy megoldásban gondolkodtak, az erőszakban, a rendészeti kezelésben. Az előkészítése e nnek a menetnek nyáron kezdődött, amikor megjelentek a sajtóban a különböző cikkek, jelzések az úgynevezett “csukda”projektről, amelyen komolyan gondolkodnak a Belügyminisztériumban, hogy ilyen intézményt hoznak létre, és egy 800 férőhelyes ingatlan vásár lásáról is már szóltak a hírek. Lényegében azt kell mondjam, hogy a mai nap is ezt megerősítette, hiszen az elhangzott interpellációra adott államtitkári válasz egyértelműen azt mondta ki, hogy rendőri felügyelet alá akarják helyezni a hajléktalanokat. Ezt követően a város mindenható főpolgármestere bevezeti a szörnyű csepeli eseményekre hivatkozva a hajléktalanbűnözés fogalmát, hajazva a szintén divatos cigánybűnözésre, és ugyanabból a logikából kiindulva. Ha továbbnézzük az eseményeket, a belügyminiszter úr kijelenti, hogy senki nem sajátíthatja ki a közterületeket, egyetlenegy csoport sem a saját céljaira. Teljesen világos, hogy a hajléktalanok a közterületeket öncélúan a saját céljaikra használják, hogy ott élhessenek. Ezt követően szintén az omnipotens főpolgármester rendeleteket terjeszt elő, amelynek az alkotmányos aggályait az ombudsman is megállapítja, és 60 napot ad ennek a rendeletnek a kijavítására, illetve átdolgozására, amely szemmel láthatóan senkit nem érdekel önök közül. A VIII. kerületben fu ngáló polgármester úr pedig kijelenti egyértelműen, hogy azzal a hajléktalannal, aki nem fogadja el a segítséget, tovább nem foglalkoznak, azt a továbbiakban rendészeti problémának tekintik. Azt gondolom, hogy ez világos beszéd, mint ahogy az is világos be széd, hogy a belügyminiszter úr az örömét fejezi ki az egyébként érvénytelen és érdektelenségbe fulladt józsefvárosi népszavazásról, és azt mondja, hogy jó úton járnak. Tehát mindezek az események azt mutatják, hogy önök a kommunikációjukban, a közlésükben egyre jobban erősítik a hajléktalanbűnözés fogalmát, és erre hivatkozva jelentették meg ma a tisztelt Ház előtt ezt a jogszabálytervezetet, amely önmagáért beszél. Az is világos, hogy az önök gondolkodásába nem fér bele a szegénység, nem fér bele a segíts ég. Önök a nemzeti együttműködés rendszere részeinek nem tekintik a hajléktalanokat, kizárólag a társadalom tekinti ezt problémának, kizárólag a társadalom tekinti ezt valóságnak. (19.20) Önök úgy gondolják, hogy egy kupacba szedik őket, és eldugják valaho l a városon kívül vagy a városban valahol egy csukdában. A rendőrök, közterületfelügyelők a polgármesterek jóváhagyásával, hallgatólagos támogatásával a közterületeken zaklatják a hajléktalanokat, folyamatosan igazoltatják őket, folyamatosan intézkednek, és folyamatosan hoznak létre olyan állapotot, hogy a hajléktalan innentől nemcsak hajléktalannak érzi magát, hanem üldözöttnek is a saját városában, ahol él. És ez a legfontosabb probléma. Attól, merthogy valaki hajléktalan, az nem azt jelenti, hogy jogtal an. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt kell mondjam önöknek, uraim, bármilyen fölényesen mosolyognak, hogy a hajléktalannak ugyanolyan joga van a Magyar Köztársaságban élni, mint önöknek. Csak egy baj van: ők egy kicsit rosszabbul élnek, mint mi. Sőt, azt kell hogy mondjam, hogy Papcsák úr teljes mértékben téved. A hajléktalan nem szegény. A hajléktalan nyomorban él. (Dr. Papcsák Ferenc: Ezt mondtam!) Nyomorban él, és a nyomor nem szegénység. Az annál egy sokkal rosszabb állapot, amely az embert elsivár osítja, amely az embert ellehetetleníti, amely az emberi méltóságot veszi el, és önök azt gondolják most, hogy ezt ilyen rendészeti eszközökkel, egy ilyen oktondi jogszabállyal megoldják,
