Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 11 (118. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1361 Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem az államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Kármán András jelzi, hogy nem.) Nem. Köszönöm szépen. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett még Z. Kárpát Dáni el képviselő úr, szintén a Jobbikképviselőcsoportból: “Hová tűntek a magyar gyermekek?” címmel. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az évi 90 ezer körüli születéssel sajnálatos módon akko r sem tudnánk szinten tartani a lakosság létszámát, ha mindannyian száz évig élnénk. Bármennyire is kívánatos ez, ez a lehetőség nem áll fenn. Érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy egy és negyed év, lassan másfél év távlatából hová jutott ez a ko rmányzat a népesedési probléma megoldása tekintetében, és egyáltalán - szélesebb látószögbe véve ezt a kérdéskört - hova juthatunk a közeljövőben. De érdemes megnézni, hogy régen hogyan éltek az emberek, hogyan élt a magyarság. Az emberek döntő többsége cs aládba született, a család pedig egyszerre volt szeretet- és gazdasági közösség. Ezzel szemben mit látunk ma? Lényegében és azzal szemben, hogy az emberek egy fizetésből éltek családonként az őskortól szinte a XX. század közepéig, lényegében a család gazda sági közösségi szerepe megszűnt. A szeretetközösségről pedig elég annyit mondanunk, hogy korábban a tisztességes magyar faluban a tisztességes magyar életviszonyok között az emberek a családjukkal együtt tölthették az időt, a kis műhely is a lakás, a ház o ldalában lehetett, nem kellett a munkahelyen tölteni az idő 90 százalékát. Idejüket tehát nem idegen nőkkel, férfiakkal töltötték együtt az emberek, nem veszekedtek, idegeskedtek reggelenként, hogy rohanni kell, és nem csak öt percre látták a családtagjaik at este a lefekvés előtt. Látható, hogy ami történt Magyarországon és egyébként Európaszerte, az egyrészt a deszakralizálódás egy tünetegyüttese, mindemellett pedig a totális életprogramnak a hiánya, egy olyan életprogram hiánya, amely minden nemzet megma radásának, felemelkedésének záloga lehet. Ezért egy mai politika, kultúrpolitika és gazdaságpolitika alapvető célja is csak az lehet, hogy legalább azok a nők, asszonyok lehessenek főállású vagy az anyai szerepüket nagyon komolyan vevő anyák, akik szeretné nek, tehát legalább ne legyen egy tiltott és túladóztatott kategória az, amiről beszélünk. Egyértelmű, hogy amikor a kormányzat számára feltettük első kérdéseinket még a kormányváltás után népesedés tekintetében, akkor ők azt kérték, hogy adjunk nekik időt , türelmet, hogy a kormányváltás utáni első intézkedések hatásai érezhetők, érzékelhetők legyenek. Később a tekintetben kérték a türelmünket, hogy az egykulcsos adózás hatásai - szerintük kedvező hatásai - megmutatkozhassanak. Sajnálatos módon ez sem követ kezett be, a legfrissebb KSHadatok alapján elmondható az, hogy további több mint 10 százalékkal növekedett az elhalálozók aránya, a születések száma pedig tovább csökken, pedig, mint említettem, évi százezres születésszámmal sem lennénk sokkal beljebb a t ekintetben, hogyha a nemzet hosszú távú megmaradását vizsgáljuk. A drámai születésszámcsökkenés mellett tehát, mint említettem, többen halnak meg, mint akár egy vagy két évvel korábban, ugyanakkor lennének olyan intézkedések, amelyek véleményünk szerint j avíthatnának a problémán, egyáltalán ezt a helyzetet egy tolerálható, a zuhanást megállító szintre hoznák, mielőtt eljuthatnánk oda, hogy az élet, az élet adása felé tudnánk eltolni az egész problémakör jelenlegi helyzetét. Ilyen például a szülőtámogatási életjáradék intézménye, amelynek értelmében a dolgozó gyermek adója egy részéből közvetlenül tudná szülei nyugdíját támogatni. Ennél gyermekvállalásra ösztönzőbb gazdasági lépést keveset tudunk elképzelni; talán ilyennek tekinthető még a szülő számára utal ható egy százalék intézménye, amelynek értelmében nemcsak civil szervezeteket és amúgy nagyon jogosan egyházakat lehetne támogatni egy százalékból, hanem igenis azokat a
