Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 11 (118. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1297 bombázzák. Salamon elnök úr eléggé hasonlóan foglalt most állást, hogy a bárki által benyújtható indítványok ak adályozzák az Alkotmánybíróság munkáját. Nagyon világos az önök társadalomszemlélete: önök az emberekben, az állampolgárokban akadályt látnak, a jogkereső állampolgárokban, azokban, akik valamilyen módon a közügyekben részt kívánnak venni, akadályozó őrült eket látnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ebben is a lázári társadalomszemlélet teljesedik ki: akinek nincsen semmije, annyit is ér; akinek nincs hatalma, annyit is ér. Ez a Fidesz társadalomszemlélete, ez a Fidesz demokráciaszemlélete. (Közbeszólás a Fides z soraiból: Szerinted!) A harmadik lépés az volt, hogy bár nem lett volna szükséges, az alaptörvény logikájából nem következett volna, hogy már most nyáron föltöltsék az Alkotmánybíróságot, mégis valamilyen, azóta sem megismerhető okból - illetve csak nagy on cinikus álindokokat hallottunk - szükségesnek tartották, hogy már most földuzzasszák az Alkotmánybíróságot. Lássunk csodát, így az Alkotmánybíróság soraiban üdvözölhetjük például azt a Balsai Istvánt, akinek a jelentését nemsokára meg fogja tárgyalni az Országgyűlés, és az a nagyon különös helyzet fog előállni, hogy egy miniszterelnöki megbízott jelentését úgy fogja az Országgyűlés megtárgyalni, hogy a miniszterelnöki megbízott nem is lesz vitahelyzetben, hiszen ő azóta már független alkotmánybírává avan zsált. Én azt tudom mondani önöknek, hogy kezd kicsit unalmas lenni az a cinikus játék, amelyet önök a parlamenttel, illetve az egész országgal űznek. Nagyon világos, hogy miért volt szükség arra, hogy most töltsék föl és lehetőség szerint önökhöz feltétel ezhetően lojális személyekkel töltsék föl az Alkotmánybíróságot. Bár itt tennék egy lábjegyzetet: én azért továbbra is bízom abban, hogy azok, akik végül mandátumot kaptak a kétharmadtól, bekerülve a taláros testületbe talán mégis függetleníteni tudják mag ukat az őket küldő politikai szándékoktól. Azért volt erre szükség, hiszen ez a törvény január 1jén lép hatályba, és ha véletlenül a régi testület még dönteni merészel, mondjuk, a magánnyugdíjpénztári vagy a médiatörvénnyel kapcsolatos, vagy egyéb más üg yekben - említhetem az LMP által már két évvel ezelőtt indítványozott kérdést, hogy az önkormányzati testületek zárt üléseit gazdasági ügyekben nyilvánítsa alkotmányellenessé az Alkotmánybíróság , akkor önöket kellemetlen meglepetések érhetik. Ha például augusztus végén nem szalad ki az Alkotmánybíróság a határidőből, akkor könnyen lehet, hogy Matolcsy György költségvetése, úgy, ahogy van, összeomlik, ha történetesen a magánnyugdíjpénztári einstandot véletlenül az Alkotmánybíróság - még a korábbi összetét elű Alkotmánybíróság - alkotmányellenesnek nyilvánítja. Nagyon kilóg a lóláb, nagyon átlátszó trükkökkel próbálják önök az alkotmányosságot kijátszani. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amellyel a nemzeti cinizmus rendszere az alkotmánybíráskodás tekintetében t eljessé válik, ez a 71. §a a törvényjavaslatnak. Önök azt mondják, hogy azok az ügyek, amelyeket olyanok indítványoztak, akik január 1jétől már nem jogosultak indítványt tenni, enyésszenek el december 31ével. Tehát azok az ügyek, amelyeket egyszerű parl amenti képviselők, állampolgárok beadtak nyugdíjpénztár, médiatörvényügyekben, szociális ügyekben vagy éppen az önkormányzati vagyonelherdálások ügyében, enyésszenek el, január 1jétől pedig kizárólag önök fognak tudni alkotmánybírósági eljárásokat kezdem ényezni. Jól ki van ez találva. Január 1jétől az Alkotmánybíróság homlokzatára is ki lehet írni az önök választási szlogenjét: Csak a Fidesz! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szellemes volt!) Ráadásul az, amit önök a 71. §ban javasolnak, nemcsak politika ilag felháborító cinizmus, hanem egész egyszerűen szakmai, jogdogmatikai tekintetben is megindokolhatatlan és tarthatatlan. Hiszen az egyik alapelve az alkotmánybírósági eljárásoknak 1990 óta az úgynevezett tantuszelv, amit annak idején Sólyom László úgy f ogalmazott meg, hogy az indítványozó nem ügyfél, hanem csak az eljárás megindítója. Nyilván tudom, az alkotmányjogi panasz ebben a tekintetben más elbírálás alá esik, de amikor utólagos normakontrollról beszélünk, akkor ez a tantuszelv harmonikusan érvénye sült, megjegyzem, nem csak Magyarországon. Tehát ha egyszer az az elv érvényesült a magyar alkotmánybíráskodásban, hogy egy utólagos normakontroll esetén az indítványozó nem ügyfél, hanem gyakorlatilag bedobja a tantuszt, és onnantól kezdve a gép maga üzem el, nem vonhatja vissza az indítványát, akkor - mondom még egyszer - dogmatikai szempontból is indokolatlan az, hogy
