Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 11 (118. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SPALLER ENDRE (KDNP):
1266 tudja párja kezébe adni azt a tőrt, amely örökre elszakítja a szeretett hitvest a földi világtól, de megőrzi évszázadokra a nagy férfiú és a család becsületét. Elképzelhető, hogy az a Batthyány, akinek immár nemcsak Budapesten, Ópusztaszeren, hanem Szombathelyen és Ikerváron is szobor tanúsítja rendíthetetlenségét és történelmi példáját, az az államférfi egy assz ony tudatos önfeláldozása révén válhatott kőbe, ércbe merevedett hűségszimbólummá? Batthyány hű hazafi és vállalja sorsát. Vállalja a mérhetetlen igazságtalanságot. 1849 januárjában tartóztatták le, és áprilisban a fővárosból az ausztriai Laibach börtönébe vitték, útközben áthaladt a menet Jánosházán, Sárváron, Kőszegen és az ausztriai Czillin. Mindegyik helyen az emberek ki akarták szabadítani őt, de nemcsak a magyar fiatalok, hanem a szabadságszerető stájer parasztok is, mert tudták, hogy ártatlan. Az ő f öldje volt Burgóvár, azaz Burgau nagy része is, Batthyány azonban nem kívánta ily módon visszanyerni szabadságát. Megköszönte a nép hűségét és odaadását, de bátran a bírái elé állt. A címere is tükrözi az egyéniségét: a rendíthetetlenség jelképe a kőszikla , benne a bátorság szimbóluma az oroszlán, a kőszikla csúcsán a szabadság és az önfeláldozás jelképe a kiterjesztett szárnyú madár, a pelikán. Batthyány bízott az igazság erejében, de nem kapott felmentést. Sorsa bizonyíték arra, hogy nem a büntetés, hanem a bűn gyalázza meg az embert. Örök figyelmeztetés, hogy a hazáért, a becsületért, az igazságért most és mindig, mindenütt ki kell állni. Főnemesi jelmondata is korszerű: mindenki a maga szerencséjének kovácsa. A nemzet is felelős a saját helyzetéért, ezt üzeni nekünk egy igazi európai. Az a csodálatos egység, amely az arisztokrata miniszterelnök, a nemzeti érdeket a család elé helyező hős asszony és az önkéntesen harcba induló ifjak sorsában megnyilvánul, bizonyítja, hogy az egyéni érdekeken felülemelkedő hazafiság képes megtartani egy nemzetet. Együtt, egymásért élve boldogulhatunk csak, biztos házat és hazát építve, asszonyainkkal és gyermekeinkkel, a család bensőségességét őrizve, és a magyar múltból merítve tanulságokat az akadályok leküzdéséhez. Kíváno k ehhez elég erőt, kitartást és szeretetet mindannyiunknak! Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Köszönöm, jelentkezőt nem látok. Ugyancsak napirend előtt i felszólalásra jelentkezett Spaller Endre, a KDNP képviselője: “Szakszervezeti szerepek kereszténydemokrata szemmel!” címmel. Képviselő úr, öné a szó. (9.40) SPALLER ENDRE (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A KDNP többször is tárgyalt a szakszervezete kkel. Nem akarom túl messziről kezdeni, de még az alkotmányozás folyamatában keresett meg minket egy szakszervezet; a nevüket most nem mondom. Sok kifogásuk volt az alaptörvénnyel kapcsolatban, amelyeknek azonban egy része időközben megoldódott. A tárgyalá s során ezeket felsoroltam nekik, ám ők az engedmények ellenére is úgy vélték, hogy csak akkor lesz jó az alaptörvény, ha minden úgy van benne, ahogy ők szeretnék, sőt az alaptörvény végszavazása előtt három héttel azt is megkockáztatták, esetleg el tudnáme intézni, hogy mégse legyen új alaptörvény. Hát ennek nem tudtam megfelelni. Most a munka törvénykönyve kapcsán tárgyaltunk a szakszervezetekkel. Négy szakszervezet tisztelt meg minket azzal, hogy elfogadta a meghívásunkat: a Vegyipari Dolgozók Szakszerv ezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Vasutasok Szakszervezete, valamint a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete. Volt olyan szakszervezet, amely bár tárgyalni szeretett volna, a konkrét meghívást nem fogadta el. A tárgyalás előzménye , hogy a parlament elé fog kerülni az új munka törvénykönyve, az a munka törvénykönyve, amely mellett a válság alatt 200 ezer embert
