Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 4 (116. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
1108 Móga János lett a Jellasiccsal szemben álló magyar védelmi sereg fővezére. Szeptember 28án a sukorói haditanácson a császári és királyi alt ábornagy kijelentette, hogy csak akkor veszi fel a harcot, ha Jellasics megtámadja. Ez másnap be is következett. Az ő tisztjeinek, valamint az elszánt katonáknak köszönhető, hogy megállította a horvát bán előrenyomulását. A pákozdi csatát támadó és védő ol dalon egyaránt császári és királyi tisztek vezényelték. A csatát lényegében így császári és királyi csapatok vívták császári és királyi csapatok ellen, az egyik oldalon magyar katonákkal. Hadseregünk olyan erős tüzérségi tüzet zúdított az ellenségre, hogy közelharcra tulajdonképpen nem is került sor. Délután a csatát befejezték, majd a háromnapos fegyverszünet alatt Jellasics a tartalék hadtestét is cserbenhagyva Bécs felé elhagyta az országot. Az eseményekre az ozorai győztes utócsata tette rá a koronát ok tóber 7én Perczel Mór honvédtábornok vezetésével, ugyanis a magyar nemzetőrök megadásra kényszerítették Jellasics tartalék hadtestét is. Zárásképpen hangozzon el a Kossuthnóta: “Kossuth Lajos azt üzente, / Elfogyott a regimentje. / Ha még egyszer azt üze ni, / Mindnyájunknak el kell menni, / Éljen a magyar szabadság, / Éljen a haza.” Köszönöm, hogy meghallgattak. Adjon az Isten szebb jövőt! ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : A kormány nevében valószínűleg senki nem kíván reagálni, mert már nincs itt senki a patkó ban. Megadom a szót a következő napirend utáni felszólalásra Szávay István képviselő úrnak, Jobbik. Felszólalásának címe: “Mindenféle orientációt eleve ki kell zárni, s elsősorban a magyar külpolitikát kell követnünk, a magyar öncélúságot kell néznünk! - E mlékezés vitéz jákfai Gömbös Gyulára.” SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden év október 6án - mint ahogy azt az idén is nagyon helyesen megtesszük majd - megemlékezünk az 184849es szabadságh arc bukásáról, valamint az ismert és ismeretlen mártírokról. Vajon hányan vagyunk azonban tisztában azzal, hogy ugyanezen a napon, méghozzá pontosan 75 esztendővel ezelőtt, 1936. október 6án tért meg őseihez a XX. század egyik legnagyobb formátumú, ám az elmúlt évtizedek marxista vagy liberális történetírásában méltatlanul agyonhallgatott, mellőzött vagy éppen szándékosan félremagyarázott és besározott miniszterelnöke, vitéz jákfai Gömbös Gyula? A 125 évvel ezelőtt, 1886. december 26án a Tolna megyei Murg án nyugatdunántúli magyar nemesi családból származó apa és módos sváb parasztcsaládból érkezett anya gyermekeként született Gömbös elsősorban katona volt. Evangélikus vallásúként a család Sopronba költözése után a helyi egyházi líceum növendéke lett, majd a pécsi kadétiskola elvégzését követően hétéves horvátországi csapatszolgálatra vezényelték, majd a bécsi hadiiskolába került. Végigharcolta a világháborút, katonaként megélte a Monarchia felbomlását és az azt követő zűrzavaros időket, majd a szegedi elle nforradalmi erőkhöz csatlakozva az elkeseredéssel párosuló tettvágya és ambiciózus természete a politika irányába vezette. 1919 januárjában az egyik legbefolyásosabb és legnagyobb bajtársi szervezet, a Magyar Országos Véderő Egylet elnökévé választották. A Tanácsköztársaság bukása után belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Független Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1920ban Törökszentmiklós nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Támogatta Horthy kormányzóvá választását, és 1921 októberében meghatár ozó szerepet játszott IV. Károly második puccskísérletének megakadályozásában. A megcsonkított, Károlyi Mihály és Kun Béla kommunista rémuralmát túlélt Magyarország újraépítésével kapcsolatban feloldhatatlan ellentét feszült közte és az egykori bajtársból miniszterelnökké lett gróf Bethlen István között, amely ellentét végül kenyértöréshez vezetett. Gömbös - Bethlennel ellentétben - radikális reformer volt, földet szeretett volna osztani, és nem volt hajlandó belenyugodni a kormány tűzoltó, a forrongó paras ztságot csak ideigóráig megnyugtató földreformjába. Elsődleges célja Magyarország belső erőkön nyugvó újjáépítése volt, ezért határozottan ellenezte a kormánynak a népszövetségi kölcsön felvétele irányába tett lépéseit, úgy
