Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 4 (116. szám) - Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KARDEVÁN ENDRE vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1080 megváltozott. A XX. század második felében bekövetkező tömeges városiasodás hatására ugrásszerűen megnőtt a pusztán kedvtelésből tartott állatok száma. Manapság ezek a kedvencek mindennapjaink szerves rés zét képezik. A magyar háztartások zömében megtaláljuk őket, ami jócskán meghaladja a 30 százalékosra becsült európai átlagot. Ezzel a folyamattal egyidejűleg az időközben elterjedt intenzív állattartási rendszereket egyre erősebb kritikák érték. Bár ezeket a tartástechnológiákat a tudományos haladás és az emberiség egyre növekvő táplálékigénye hívta életre, rövidesen szembeötlővé váltak a velük járó egészségügyi, környezetvédelmi és etikai problémák. Mindezen okok együttes hatására alakult ki a társadalmi i gény a részletes állatjóléti szabályok életbe léptetésére. Napjainkra kialakult a fogyasztók egy olyan rétege, amely kifejezetten keresi azon termékeket, amelyek előállításánál az állatvédelmi szempontok kiemelt módon érvényesültek. Ezáltal az állatok jólé te a fogyasztók piaci igénye által is előtérbe került. Az előterjesztés kidolgozásában érdemi részt vállaltak az állattartók, az önkormányzatok, a civil állatvédők, tudományos és hatósági szakemberek. Tapasztalatunk szerint mindenki jobbító szándékkal állt munkához. Ugyanakkor jól mutatja a téma összetettségét, hogy mégis rendkívül eltérő véleményekkel találkozhattunk a választandó megoldások tekintetében. Az állatvédelmi törvény 1998as elfogadása óta az állattartási kultúra fejlesztésére irányuló kormányz ati és civil erőfeszítések nyomán jelentős előrelépések történtek. Minőségi áttörés azonban mindeddig nem következett be. A területet sújtó legnagyobb és egyre égetőbbé váló problémák továbbra is fennállnak. Szakértők több százezerre becsülik a kóbor ebek számát. Az emberre esetleg veszélyt jelentő ebek kiszűrése nem megoldott. Az állatok kárára elkövetett szabályszegések megfelelő módon történő szankcionálásának eszköztára véges. A kiszabható tételek nem bírnak visszatartó erővel. A Kárpátmedence páratlan természeti értékeire leginkább veszélyt jelentős idegenhonos állatfajok némelyike a mai napig korlátlan egyedszámban tartható, és még sorolhatnám. Természetesen a jelen gazdasági viszonyok közt különösen nagy figyelemmel kell lennünk arra, hogy felesleges előírásokkal ne terheljük az állattartók százezreit. Ugyanakkor Magyarország kormánya úgy véli, hogy nem szabad tovább halogatni azon határozott lépéseket, amelyek a fennálló társadalmi igények teljesítése és természeti értékeink ésszerű védelme mellett a jelen és a jövő nemzedékek felelős látásmódjának kialakulását is szolgálják. Mindezekre való tekintettel javasoljuk a beterjesztetteket. (15.30) Az állatvédelmi törvény módosításának legfontosabb vezérelve a veszélyes ebek témakörében fennálló joghé zag megszüntetése mellett a hazai állatvédelmi szabályozás korszerűsítése. Főbb célkitűzései: a hazai ebtartási kultúra magasabb szintre emelése, az emberek biztonságára potenciálisan veszélyt jelentő ebek kérdéskörének újragondolása, az állatvédelmi szank ciórendszer reformja, az állatokkal való felelős bánásmód széles körű terjesztése, bizonyos állatfajok tartásának korlátozása, amely fajok elszabadult példányai gazdasági és természeti károkat okozhatnak. Az önök előtt lévő törvényjavaslat a fentiek megval ósulása érdekében alakítja át az állatok védelmével és kíméletével kapcsolatos szabályokat. Fontos kiemelni, hogy mindez egy több lépésből álló, a megoldandó állatvédelmi kérdésekkel összefüggő jogi környezetet kérdéskörönként felülvizsgáló folyamat első f ázisa. E kezdő lépés célja a legjelentősebb problémák gyökerének kezelése, azok forrásainak megszüntetése. Tisztelt Országgyűlés! Egyes becslések szerint mintegy 22,5 millió kutya él Magyarországon. A gazdátlan ebek száma eléri a százezret. A menhelyek, a z ebrendészeti telepek és a civil állatvédelmi szervezetek mentőhelyei tűrőképességük határán működnek. Mindemellett az elvadult kóbor kutyák óriási károkat okoznak a mezőgazdasági haszonállatokban, a vadállományban és az egyéb természeti értékekben.
