Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 27 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
736 és közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Tehát amikor kritikát fogalmazunk meg, akkor érdemes szerintem a kritikát mindenkire nézve fontosnak tartan i, és nemcsak mindig az ellenfelet vádolni ezekkel, érdemes ezeket az észrevételeit elmondani talán a miniszterelnök úrnak is. És ha az önök stratégiáját alkalmaznám, akkor most sem beszélnék másról, mint a sikertelenségről és arról, hogy miben volt kudarc os ez a mostani soros elnökség. Mégis, hadd ne ezt tegyem, még ha lehet, sokan ezt is várnák tőlem, nem ezt kívánom tenni. Szeretném egy korrekt értelmezését adni az én szemszögemből, hogy mi történt az elmúlt hat hónapban. Ha egy mondatba kellene összefog lalni az elmúlt hat hónapot, akkor azt mondanám, hogy szakmailag siker, politikailag kudarc volt az elmúlt hat hónap, és engedjék meg, hogy ehhez néhány dolgot hozzá is tegyek. Ahogy a miniszterelnök úr mondta, valóban nehezen indult a soros elnökség, hisz en számos külső és belső körülmény beárnyékolta és nehezítette ezt a kezdetet. Talán az is jó lett volna, ha a miniszterelnök úr legalább egy mondat erejéig megdicséri vagy legalábbis elismeri azokat, akik 2007 óta készítették föl az országot erre a soros elnökségre, hiszen nem hat hónap alatt sikerült ezeket elérni, hanem bizony az előtte levő kormányoknak is volt ebben egészen biztosan része és szerepe és annak a több ezer embernek, aki ezt a munkát akkoriban végezte; nem is beszélve arról a tematikáról e gyébként, amit közösen a trióban az előző szocialista kormány állított össze, és önök fejeztek be. Valóban nagyon sok olyan külső körülmény volt - a lisszaboni szerződés elfogadása, a gazdasági válság, vagy adott esetben a közelkeleti események , amelyek nem voltak előre láthatóak, és nehezítették a magyar soros elnökség agendájának a megtartását, de ezekben, azt gondolom, hogy sikerült úrrá lenni a külső körülményeken, és tudtunk előrehaladni. Belső körülményként nem volt szerencsés a kétharmaddal való v isszaélés, az együttműködés és a párbeszéd hiánya, a sokszor kioktató, cinikus stílus, a kettős beszéd és a nagy vitákat kiváltó médiatörvény és alkotmányozási folyamat, amely itt zajlott az elmúlt hat hónapban, miközben mindenki azt javasolta, hogy ezeket a kérdéseket a soros elnökségi időn túl kellene megvitatni. Ráadásul a személycserék sem segítették a zökkenőmentes munkát, és azt is kell hogy mondjam, miniszterelnök úr, ön is mindent megtett annak érdekében, hogy minél nehezebb legyen az apparátus munk ája, és minél nehezebben tudják az ön által összeállított problémákat eltakarítani az útból. De ennek ellenére a szakapparátus jól vizsgázott, és ahogy ezt Brüsszelben megtettem - jó lenne, ha egyszer majd ön is tenne ilyet , megdicsértem Martonyi János k ülügyminiszter urat, a Külügyminisztérium kollégáit és mindazokat az embereket, akik dolgoztak ezen. Ideérteném Németh Zsoltot is; remélem, nem okozok nekik ezzel problémát. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Azt gondolom, hogy valóban jól vé gezték a munkájukat, és mindenféleképpen köszönet illeti őket. Ezt nem tudom elmondani a miniszterelnök munkájáról. Valóban eredmény az, hogy az integrált EUs energiastratégiában tudtunk előrelépni, az EU jogalkotási kérdéseiből 11ből 9et lezártunk, ez előrelépés. A Dunastratégia, romastratégia egészen biztosan fontos előrelépés, ehhez kell majd a hazai gyakorlatot is alakítani. A gazdasági kormányzásnál örültem volna, ha a néppárti frakció legalább nem kezdeményezi a módosításnak vagy a végső szavazásn ak az elhalasztását, de így is egészen biztosan siker, és majd a lengyel elnökség tud tulajdonképpen ennek a végére egy pontot tenni. És siker Horvátország csatlakozása is. Ami nehézség és talán negatívum: a schengeni megállapodás kibővítése, bár hozzá kel l tegyem: ez nem rajtunk múlott. Az “euró plusz” paktumból való kimaradást hibának tartom, illetőleg azt is sajnálatos dolognak tartom, hogy ezekbe az egyeztetésekbe nem vonták be az országot. Ugyanezt mondanám el a líbiai események rendezéséről. Gond és p robléma szerintem a keleti partnerségi csúcs, hogy nem Magyarországon kerül megrendezésre, és az sem szerencsés, ahogy Matolcsy úr a magyar konvergenciaprogramot érintő kritikákra reagál. Összességében azt kell hogy mondjam, hogy egy nagy történelmi lehető séget a sok szakmai siker mellett elszalasztott az ország, ez pedig az, hogy a magyarországi nemzetközi politikai presztízsünk
