Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 23 (103. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BANA TIBOR (Jobbik):
612 E rövid, de úgy gondolom, mindenképpen jelentőséggel bíró kitérőt követően rátérnék, tisztelt Országgyűlés, a II. fejezet 8. §ára, ahol ez a mondat szerepel: a kiemelkedő jelentőségű társadalmi tá mogatottságú, történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint kulturális, sportintézményeket fenntartó egyházakkal működésük biztosítása érdeké ben az állam illetékes szervei útján megállapodásokat köthet. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Itt szeretném feltenni önöknek azt a kérdést, hogy a Hit Gyülekezete mennyiben felel meg ezeknek a követelményeknek. Mennyiben folytat jelentős közcélú te vékenységet ez a társadalomellenes, destruktív bizniszszekta? Ebből kifolyólag az a kérdésem, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy mennyiben érdemes arra a Hit Gyülekezete, hogy automatikus regisztrációban részesüljön, hogy vele a nemzeti ügyek kor mánya megállapodást kössön. Különösen fájó az számomra, hogy míg a nemzeti együttműködés kormánya egyfelől rendkívül fontosnak tartja azt, hogy a Hit Gyülekezete nevű szektával megállapodást kössön, addig a másik oldalon azt kell látnunk, hogy nem történik meg a végrehajtása annak az általam benyújtott és az Országgyűlés által nagy többséggel elfogadott költségvetési módosító indítványnak, amely a szentgotthárdi barokk katolikus templom belső felújítására irányzott elő 100 millió forintos támogatást. A tava lyi év végén önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hatalmas gesztusgyakorlásként fogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy 17 jobbikos módosító indítványt is befogadtak a költségvetésbe, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy nem olyanformán történik meg en nek a módosító javaslatnak a végrehajtása, ahogyan az elvárható lenne, pedig azt gondolom, egy olyan súlyú templomról van szó, hiszen az ország harmadik legnagyobb barokk templomáról beszélünk, amely lakóhelyemen, Szentgotthárdon található, amelynek a végr ehajtása mindenképpen szükségszerű lenne. Szeretném kérni az államtitkár urat, hogy ezzel kapcsolatban is majd néhány mondatot említsen itt meg a vita során. Azt is szeretném itt elmondani, tisztelt képviselőtársaim, ahogyan azt már megtette Mirkóczki Ádám is, hogy nem látjuk azt, hogy milyen módon került kialakításra a második és a harmadik kategória, vagyis milyen egyeztetéseket követően, milyen szakvélemények kikérését követően alkották meg önök a második kategóriát, a jelentős közcélú tevékenységet ellá tó egyházak kategóriáját, illetve a harmadik kategóriát, az országos lefedettségű, illetve világvallásokhoz kötődő, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező további, az Országgyűlés által elismert vallási közösségek nevet viselő kategóriát. Úgy gondol om, nemcsak engem érdekelne ez, és nemcsak a Jobbik képviselőcsoportját érdekelné ez, hanem bizonyos vagyok abban, hogy a magyar választópolgárok is szeretnének választ kapni erre a kérdésre. Itt a vita során még nem kaptunk választ erre a kérdésre. Kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, elsősorban önöket, tisztelt KDNPs képviselőtársaim, tisztelt előterjesztők, hogy adjanak választ erre az általunk megfogalmazott kérdésre. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat az egyházak bejegyzésének e gyik feltételeként említi a következő tételt: legalább 20 éve szervezett formában, egyesületként működik Magyarországon, és legalább ezer, magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személy tagja van. Vas megyei országgyűlési képviselőként az elmúlt hónapok során igyekeztem minél több képviselőjével találkozni a keresztyén történelmi egyházaknak, sok lelkésszel és plébánossal találkoztam az elmúlt hónapokban, és jó néhány kérdésben eltért az ő véleményük, de abban megegyezett az álláspontjuk, hogy a j elenlegi helyzeten mindenképpen erőteljesen szigorítani kell, jóval szigorúbb feltételeket kell támasztani. Itt felmerülhetne az, hogyha maradnánk a mennyiségi szempontok talaján, mindenképpen magasabbra kellene emelni ezt a limitet, ezt a 20 éves limitet, illetve az ezer aláírást minden történelmi keresztyén egyház képviselője kevésnek tartotta. De a mi álláspontunk az, hogy itt a mennyiségi szempontok helyett valóban tartalmi és minőségi szempontokra kellene helyezni a hangsúlyt, ebben a tekintetben tehát egy más megközelítés jellemzi
