Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 21 (101. szám) - A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
213 hátrányosabb módon megkülönböztetve. Igaz, a jogi környezet kiszámíthatatlanságát fokozandó a 65. § (2) bekezdésében az állam egy megindult csőd- vagy felszámolás i eljárás során megadott határidőn belül hirtelen rendeleti úton kiemeltnek minősítheti az eljárás alanyát, és a bíróságnak, megszakítva a megkezdett eljárást, azonnal át kell adnia egy kizárólag állami felszámolónak. A javaslat szerint a kormány egy későb bi rendeletében kívánja nevesíteni a nemzetgazdaságilag kiemelt cégeket, de a javaslat mutatja, ez nem előzetesen, hanem csak a normál eljárás megkezdésekor fog kiderülni. Hogy mégis kik lehetnek ezek a cégek? Csak általános megfogalmazásokkal találkozhatu nk a javaslatban, objektív, normatív meghatározásokkal nem. Gyakorlatilag egy gumiszabály alapján fogja a kormány mérlegelni, melyik cég ellen folyó eljárásba akar beavatkozni. A normatív szempontok hiánya mindig a régi idők kézivezérléses időszakát idézni . A javaslatból kiderül, hogy az adósnak kedvezőbb irányba módosítja a követelésérvényesítés feltételeit a hitelezőkkel, beszállítókkal szemben, hiszen lerövidíti a követelések bejelentési határidejét. De ennél is fontosabb, és talán a legfontosabb változá s azonban, hogy a hitelezői egyezség megkötésének lehetőségét az eddigi kétharmados hitelezői követelésösszeg helyett ennek az aránynak a felére csökkenti, azaz például néhány nagyobb hitelező - pénzintézetek vagy adóhivatal - megegyezésével lezárulhat az egyezség, miközben a kis és közepes beszállítói vállalkozások futhatnak a pénzük után, hiszen a törvényben meghatározott kielégítési sorrend nem változik. (10.50) Hivatkoznak itt a jobbikos képviselők és a kormánypárti képviselőtársaim a HajdúBét esetére, ahol a kisbeszállítók jártak pórul, ők azok, akik nem jutottak a pénzükhöz. Nos, világosan látszik ebből a törvénytervezetből, hogy ez a rendelkezés nemhogy javítaná, hanem rontaná ezeknek a kisbeszállítóknak a helyzetét. Ugyanis onnantól kezdve, hogy nem kell kétharmados szinten egyezségre jutni, hanem elég a beszállítók felének a megegyezése ahhoz, hogy lezáruljon az eljárás, onnantól kezdve sokkal nagyobb körben járhatnak pórul a vállalkozások. A kkvk esetében, amelyek egyébként is többnyire kiszolgált atott helyzetben, rosszabb feltételekkel tudnak beszállítói szerződést kötni egy nagyvállalattal, a cég bedőlése esetén továbbra fennmarad a kiszolgáltatottság. Várhatóan komoly versenyfutás is megindul majd a követelésüket érvényesítők között. Ez a folyam at sajnos komoly korrupciós kockázatokat is felvet. Emlékezzünk csak a Megyeri híd építésére. A híd éppen a sok csődbe került kisvállalkozás mementójaként is szolgál, akik nem tudták elismertetni a követelésüket a fővállalkozóval szemben. Ez a javaslat nem hogy segítene az ilyen típusú problémák megoldásában, hanem éppen ronthat a helyzetükön. Nem szerepelnek garanciális elemek a javaslatban, amelyek a kisvállalkozások helyzetének javítását ígérhetnék. Az is kérdéses, hogy a felszámolói névjegyzékben szerepl ő cégeket vajon miért nem tartja alkalmasnak az előterjesztő, hogy kiemelt cégeknél is eljárjanak. Az érthető lehet, hogy a sokszor tetemes felszámolási költségek - pláne egy nagy cég esetében - házon belül maradnak egy kizárólagos állami felszámoló cég kö zbeiktatásával, de lehetséges, hogy amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Hiszen a javaslat megengedné, hogy részben vagy egészben állami tulajdonú cég csőd- vagy felszámolási eljárása során egy állami felszámoló intézkedjen akkor is, amikor példá ul egy állami szereplő is komoly hitelezője az adott cégnek. Vajon a sokszor ellentétes érdekek mennyire szakmai alapon kerülnek majd feloldásra a politikai nyomásgyakorlás helyett? A hatályos törvény 27. § (4) bekezdésében nem véletlenül szerepelnek össze férhetetlenségi szempontok, éppen az ilyen kockázatok kiküszöbölésére. Vajon egy állami felszámoló vagy adóhivatal ellent tude állni egy felső politikai nyomásnak, amely az adósnak kedvezőbb, puhább érdekérvényesítésre akarja majd sarkallni őket? Félreért és ne essék, a LMP támogatni tud minden fokozottabb állami szerepvállalásra törekvő törvénykezést, amennyiben rendszerszintű kockázatok mutatkoznak a kiemelt gazdasági szereplők gazdálkodásában. Ilyen típusú rendszerszintű kockázatok jelenleg szerencsére n em állnak fenn.
