Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 21 (101. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
187 ÉThez hasonló fórumon működtetik ezeket. Nemzetközi értelemben tehát, kedves képviselőtársaim, nem állja meg a helyét, hogy trendekkel és konkrét példákkal igazolható volna a hazai tripartizmus felváltása egy semmire nem kö telező, általános párbeszédfórummal. Várom az államtitkár úr válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Szatmáry Kristóf államtitkár urat, kíváne válaszolni az elhangzottakra. Igen, jelezte az államtitkár úr, hogy kíván válaszolni. Megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár úr! SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Csak rö viden szeretnék annyiban válaszolni Kiss Péter felvetésére, hogy természetesen van az általa elmondottakban, akármilyen meglepő is, olyan, amivel egyetértek. Alapvetően azt gondolom, hogy minden kormány, így a nemzeti együttműködés kormánya is elkötelezett a gazdasági élet szereplőivel való konzultációban, és elkötelezett az érdekegyeztetésben is, hiszen nem működhet jól semmilyen kormányzás, amely a társadalmi alrendszer különböző szereplőivel nem tart gyakori, hatékony együttműködést, és nem próbálja meg a döntéseit, illetve a társadalom legfontosabb folyamatait ezekkel a szereplőkkel egyeztetni. Tehát e tekintetben, azt gondolom, egyetértünk, hogy nagyon fontos a társadalmi párbeszéd ezen része. Abban már komoly vita van közöttünk, hogy az OÉT - amely, ah ogy ön is említette, több évtizedre visszatekintő intézmény - mennyiben hatékony eszköze ennek a konzultációnak, ennek a tripartit érdekegyeztetésnek, hiszen talán abban egyetértünk, hogy az OÉT kapcsán nagyonnagyon sok kérdés és probléma merült fel az el múlt időszakban, egyébként maguk az OÉTben részt vevő tagok is ezeket a problémákat elmondták. Az egyik ilyen legfőbb probléma a passzivitás volt. Lényegében a nyugateurópai példákhoz képest Magyarországon egy olyan rendszer alakult ki, amelyben a kormán yoldal előterjesztésein kívül a másik két oldal előterjesztése nem volt jelen a háromoldalú egyeztetésen. Nem volt többek között oldalálláspont, sem kötelezően kialakítandó technika az OÉTben, tehát nem alakultak ki az oldalak között konkrétan álláspontok egyegy ügy kapcsán. Nagyon sok kritika érte egyébként - és nem kizárólag a mostani kormányoldal részéről - az OÉTben ma részt vevő szervezetek legitimitási kérdését, hogy akár a munkaadók, akár a munkavállalók részéről valójában is akkora területet képv iselnek, amekkorát egyébként az OÉTben viselnek. A legjobb példa egyébként az OÉT passzivitására az a bizottsági munka, ahol lényegében érdektelenség miatt ezek a bizottságok szinte nem is működtek. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy több mint egymilliárd fo rintos költségvetési összegből működött az OÉT még a korábbi döntés alapján 2010ben, akkor igazából elvárható vagy megérthető az, hogy a kormányzat próbál egy hatékonyabb, szélesebb alapokra helyezett társadalmi érdekegyeztetést folytatni. De hivatkozhatn ék az OÉT működésének problémáinál arra, hogy az Alkotmánybíróságnak is volt egy döntése, amely kétségbe vonta azt, hogy egyébként az OÉTnek vane olyan jogosultsága, amely például a minimálbér kapcsán kötelező erejű döntést hoz. De a legutolsó időkben az OÉT problémáira lehet egy jó példa a tavalyi bérmegállapodás is, amelyben a munkavállalói oldal vállalt egy bizony, a minimálbéren kívüli béremelést, amelyet lényegében a munkaadói oldal reprezentativitásának problémái miatt a munkaadók nagy része nem haj tott végre. Tehát nagyonnagyon sok probléma egy több mint húszéves rendszert, az idő bizonyos tekintetben meghaladt, és ezért döntött úgy a kormány, hogy egy új alapokra helyezett, új tagokkal, bizonyos tekintetben szélesebb konzultációs, a nagy, kvázi ne mzeti ügyekkel kapcsolatos állásfoglalást és társadalmi párbeszédet biztosító új intézményt hoz létre. Bízunk abban, hogy egy hatékony - a függetlenségét jó néhány jogszabály biztosítja - és olyan nemzeti párbeszédre alkalmas
