Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 20 (100. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (Balczó Zoltán):
174 Egyszer csak kinyitotta valaki a rabszállító autó hátsó ajtaját, és csak ennyit mondott: kifelé. Emberek szálltak le. Nem volt más lehetőség, nem volt más irány - mivel két oldalon pufajkások álltak , mint a pallón végigmenni. Iszonyatos erős fényt bocsátottak a pallóra. Olyan erős fényt, hogy csak a pallót lehetett látni, mást különösebben nem. Tehát akik kijöttek a teherautóból, azok kénytelenek voltak a pallón áthaladni. Igen ám, de a palló túlsó felén nem tudtak továbbmenni, mert ott is pufajkások állták el az utat. Így szállt ki tíztizenöt ember, pontosan nem tudom mennyi, s köztük egy kislány is. A jupiterlámpa fényénél pont úgy nézett ki, mint ahogy Tom Sawyernek azt a kis szerelmét képzeltem, akivel a barlangban eltévedtek. Kék ruha volt rajta, szőke haja volt, s egy embernek annyit mondott csak: Apu, most hova megyünk? S amint ezt kimondta, becsapódott a rabszállító ajtaja, nyilván mindenki kiszállt már belőle, és mindenki a pallón állt, vagy is haladt volna tovább, amikor a másik oldalról, egy olyan helyről, amelyet föl sem fedeztem, durrogás, ropogás és fénycsóvák jelentek meg - géppuska. A pallón álló emberek sorban dőltek el, pillanatok alatt zuhantak bele a meszesgödörbe. A kislány is. Egy másodperccel ezelőtt még nem tudta hova megy. Most már tudja. A jupiterlámpa még egy darabig világított. Nem sokáig. A pufajkások a pallóra mentek, és a partról is hosszú botokkal, csáklyákkal tuszkolták bele a mészbe azokat, akik a felszínen maradtak. Eg y darabig a kislány kék ruháját is láttam. Aztán eltűnt. S minden a régi lett. Kialudt a lámpa, elvonult a rabszállító autó valahová, lehetett hallani. Elindultak a pufajkások és visszanyerte a természet a teljes csendet, mintha semmi sem történt volna…” A döbbenet szó helyénvaló, hiszen ez a ma is működő kenesei Honvéd üdülő területén valóban megtörtént. Volt ott egy megtorló brigád. Oda vitték a kenesei ’56os felkelőket is, akiket összevertek, megkínoztak. A nevezett időszakban valóban hallották éjjelen ként a lövéseket az üdülő felől, a ma is élő szemtanúk, fültanúk ezt megerősítik. A brigád összeköttetésben állhatott Papp Jánossal, a véreskezű veszprémi párttitkárral is, mivel elmondások szerint Brusznyai Árpád veszprémi tanár is itt volt fogva tartva. A Balaton jegén léket vágtak, s ott nyomták a fejét a jeges víz alá. Az elmúlt évtizedek alatt az ott dolgozó polgári alkalmazottak szerint a teniszpálya körül nagyobb földmunkát nem végeztek, így a tömegsírnak valószínűleg ma is ott kell lennie. Bár a nev ezett terület a honvédséghez tartozik, az áldozatok valószínűleg civilek voltak. Kérem, hogy az ott ártatlanul meghaltak emlékét méltó módon őrizze meg társadalmunk, és igyekezzünk lehetőséget adni az utókornak az emlékezésre. Ezt a feltevést, ezt a kérést egy írásbeli kérdés formájában is beadtam a honvédelmi miniszter úr részére, és reméljük, hogy lehetőség lesz az ott esetlegesen meglévő tömegsír feltárására és az áldozatok méltó emlékének a helyreállítására. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) EL NÖK (Balczó Zoltán) : Köszönöm, képviselő úr. A jelen lévő hét jobbikos képviselőn keresztül megköszönöm az Országgyűlés egész napi munkáját, kérem, hogy ezt a távol lévőknek is tolmácsolják. Köszönöm főtitkárhelyettes úr és a munkánkat segítők kitartását. Az ülésnap bezárása ELNÖK (Balczó Zoltán) : Munkánkat ma reggel 8 órakor folytatjuk. Az ülésnapot bezárom. (Az ülésnap 0 óra 13 perckor ért véget.)
