Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 20 (100. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
17 munkahely és munkavégzés, a másik az, hogy közben természetesen az ő képességeiket kell javítani úgy, hogy az ön ál tal is idézett számokkal piacképes szakmához juttatjuk őket. Ön azt mondja, hogy az egyetlen konkrétum valamifajta esélyegyenlőségi probléma. Nem tudom, hogy a számoknál lehete konkrétabban beszélni. Ön is konkrét számokról beszélt, mi elvárjuk önöktől, h ogy majd számon kérjék rajtunk ezeket a konkrét számokat. Kérjük, addig azért inkább támogassák ezt a kezdeményezést, mert azt kérem, hogy önök ne legyenek színvakok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , de ha lehet, akkor vakok se legyenek a magyar valóságot érintően. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Kövér László) : Most Salamon László képviselő úrnak, a KDNP részéről adom meg a szót, aki a szovjet csapatok kivonulásának huszadik évfordulója alkalmából jelentk ezett napirend előtti szólásra. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon múlt húsz esztendeje, hogy az utolsó idegen megszálló katona elhagyta az ország területét. Ezzel véget é rt hazánk negyvenhét éven át tartó idegen megszállása. E közel fél évszázados gyászos korszak a második világháború idején, 1944. március 19én kezdődött, amikor is a hitleri Németország hadseregének bevonulása véget vetett hazánk szuverenitásának, megszűn t az ország belpolitikai és külpolitikai cselekvési szabadsága, előidézve ezzel nemzetünkre a legsúlyosabb következményeket; többek között végzetessé váló akadályát képezte a céltalan és értelmetlen háborúból történő kilépési kísérletünknek, amelynek követ keztében a világháború végkifejletében hazánk teljes egészében hadszíntérré vált, tömegesen életáldozatokat és soha nem látott pusztulást szenvedve. A tengelyhatalmak veresége nem hozta meg függetlenségünk helyreállítását, a német megszállást szovjet megsz állás váltotta fel. Szuverenitásának hiányában nemzetünk továbbra is nélkülözte sorsa szabad alakításának lehetőségét. A polgári demokrácia tiszavirágéletű korszaka Moszkva nagyhatalmi taktikája függvényének bizonyult, miközben ebben az időszakban is érvé nyesült az idegen hatalom viszonyainkat torzító befolyása. A nagyhatalmi taktikai szempontok szükségtelenné válását követően a szovjet a saját társadalmi és politikai rendszerét erőltette az országra, és szabadságunk kivívásának 1956os kísérletét tankjaiv al taposta el. Miként azt törvényhozásunk megállapította: népünk az Európától való leszakadással, a gazdasági és társadalmi zsákutcába kerüléssel és a morális értékek megrendülésével sínylette meg szuverenitása legutóbbi, közel fél évszázados hiányát. Szom orú jellemzője e két, egymásba érő megszállás korszakának, hogy mindkét megszálló nagyhatalom megtalálta hazai szervilis kiszolgálóit, azokat, akik politikai fanatizmusból, a hatalom lehetőségétől és a hozzá kapcsolt kiváltságoktól megittasulva vállalkozta k a hazaáruló vazallusi szerepre. Az ő felelősségük mindazért, ami ebben az időszakban Magyarországon és Magyarországgal történt, vetekszik az idegen megszálló felelősségével. Magyarország új alaptörvényének Nemzeti hitvallása méltó módon emlékezik meg áll ami önrendelkezésünk visszaállításának jelentőségéről, amikor az idegen megszállások alkotmányjogi következményeit taglalja. Törvényalkotásunk jelentős vívmánya az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló 2001 . évi XVII. törvény megszületése, amely 1991. június 19ének, az utolsó szovjet katona távozásának napját emléknappá nyilvánította. (13.30) Tisztelt Országgyűlés! Két évtizeddel ezelőtt, a történelem kedvező fordulata révén a rendszerváltozás eredmé nyeként nemzetünk visszanyerte szabadságát és az idegen megszállás
