Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. július 11 (108. szám) - A sporthuliganizmus jelensége elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1513 Önök azt mondják, hogy ha valaki egy szurkolótábor tagjaként jegyet vált egy bizonyos szektorba, és utána mégis eg y másik szektorba ül le, akkor az bűncselekményt követ el. Ez a magatartás, ez a normaszegés semmiképpen sincsen arányban azzal a mércével, amit egyébként az Alkotmánybíróság a kilencvenes években kifejlesztett. A büntetőjog egy ultima ratio, egy végső esz köz. Csak akkor lehet alkalmazni, hogyha egyébként más jogágak eszközrendszere, illetve a büntetőjog más, szigorúbb normái nem érik el a kívánt hatást. Csatlakozva ellenzéki képviselőtársaim hozzászólásaihoz szeretném megjegyezni azt, hogy az igazán durva és közvetlen veszélyt jelentő normaszegések a stadionokban ma is megfelelően szankcionálhatóak a büntetőjogi eszközrendszerrel, államtitkár úr, hiszen a garázdaság számtalan esetben alkalmas volt arra, hogy egyébként még oly kicsi rendetlenkedéseket, rendb ontásokat is megakadályozzanak, szankcionáljanak, és az elmúlt évek Btk.módosításai ezen még tovább szigorítottak. Ezenkívül pedig a szabálysértési jog eszközrendszere alkalmas arra, hogy a rendőrség megelőzze adott esetben a nemkívánatos szurkolói magata rtásokat. A másik: az alaptörvény világosan rendelkezik a rendőrség közjogi helyzetéről. Nem fogadható el az, hogy a magyar állam, a Magyar Köztársaság rendőrsége elhárítja magáról annak a felelősségét, hogy akkor, amikor sok ember jön össze különböző töme grendezvényeken, akkor ellássa azt, amire egyébként az alaptörvény kötelezi. Nem lehet az egyébként az állam erőszakmonopóliumának részét képező közrendvédelmi tevékenységeket kiadni, kiszervezni különböző magánvállalkozásoknak. Államtitkár úr, az van, ho gy akkor, amikor fellépünk az állam erőszakmonopóliumának védelme mellett, például akkor, amikor különböző paramilitáris egységek vindikálják maguknak a jogot, hogy rendet tegyenek, ez a másik irányba is igaz: akkor lehet kellő hitellel megvédeni az állam erőszakmonopóliumát, hogyha az állam nem akarja más esetekben meg eldobni magától ennek a felelősségét. Nem fogadható el alkotmányosan az, hogy a rendőrség úgy tesz, mint hogyha bizonyos területeken, ahol sok ember, nagy közbiztonsági kockázat jelentkezi k, neki semmiféle feladata nincsen. Az államnak éppúgy kutya kötelessége eljárni a stadionokban, koncerteken vagy tömegtüntetéseken, hogyha rendbontás van, mint hogyha valakinek a házában randalírozás folyik, veszélyeztetik a nyugalmát, a testi épségét, ér telemszerűen a rendőrséget hívja segítségül. Harmadrészt én is aláhúznám azokat az adatvédelmi aggályokat, amiket képviselőtársaim elmondtak. Különösen az információszabadságról szóló törvényjavaslatban szereplő hiányosságok miatt nem megnyugtató az, hogy rendelkezik ez a törvényjavaslat a különböző kitiltott személyek személyes adatainak a külföldre továbbításáról úgy, hogy közben nem lesz törvényi garancia arra, hogy a harmadik országok legalább olyan szintű adatvédelmi rendelkezésekkel rendelkeznek, mint Magyarország. Nem fogadható el az, hogy Magyarország a saját polgárai személyes adatait adott esetben olyan államokba is továbbítja, ahol egyébként nem szavatolt kellő mértékben a személyes adatok védelme. (16.40) Összegezve: ez a törvényjavaslat arra szo lgálhat, azt idézheti elő, hogy Magyarországon egész egyszerűen a szurkolói kultúra nem tud fejlődni ilyen mérvű büntetőjogi beavatkozás mellett. Pontosan az lenne az érdek, hogy Magyarországon kialakuljanak olyan szurkolói normák, amik a nyugateurópai ál lamokban éppen hogy a stadionok nagyobb fokú biztonságát idézték elő. Ha azt gondoljuk, hogy pusztán büntetőjogi normákkal kialakítható megfelelő társadalmi kultúra, nagyon tévedünk. Pontosan akkor várható bizonyos magatartási normák megszilárdulása, ha hi szünk abban, hogy a büntetőjog alatti szinten vagy egyáltalán a jog alatti szinten bizonyos magatartásformákat közösségek ki tudnak kényszeríteni egy adott közösség, például egy szurkolói csoport tagjaiból. Ez a büntetőjogi beavatkozá s arra fog vezetni, hogy egész egyszerűen még inkább el fognak tűnni a nézők a magyar stadionokból. Ez a törvényjavaslat példát mutathat arra, hogy a rendőrség más területeken is el fogja dobni magától a felelősséget. Nem különböző biztonsági vállalkozások feladata egy jogállamban az, hogy a közrendet fenntartsák. Ha a rendőrségnek tudomása van arról,
