Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. július 11 (108. szám) - Gúr Nándor (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Jaj a dolgozóknak! Jaj a kizsákmányoltaknak!?” címmel - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1452 megoldásban való elkötelezettség szándéka az, ami kimondatja velem, hogy köszönöm, s elfogadom a választ. (Szó rványos taps a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Képviselő úr elfogadta az államtitkári választ, így léphetünk tovább. Tájékoztatom önöket, hogy a betervezett következő interpellációt, Kaufer Virág és Scheiring Gábor LMPs képviselők interpelláci ójukat visszavonták, így eggyel tovább lépünk. Gúr Nándor (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Jaj a dolgozóknak! Jaj a kizsákmányoltaknak!?” címmel ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Tisztelt Országgyűlés! Gúr Nándor, az M SZP képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: “Jaj a dolgozóknak! Jaj a kizsákmányoltaknak!?” címmel. Gúr Nándor képviselő urat illeti meg a szó, 3 percben. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszön öm a szót. Úgy kezdhetem a mondatot, hogy az elmúlt, közel egy és egynegyed évben megítélésem szerint a Magyarországon élő emberek messzemessze döntő többségének kiszolgáltatottsága rohamosan növekedett. De nemcsak a kiszolgáltatottsága, hanem a jogaikkal bíró emberekre is úgy tekintett a “hatalom”, a kormány, mint akiket nem szeret. A jogaikat érvényesítőkre meg úgy tekintett, mint akiket kellőképpen utál. Azt gondolom, ez nincs helyén. Nincs helyén, mert a kormány erejét, a kétharmados támogatottságát, s aját szóhasználatuk szerint hatalmát nem az emberek ellenében kellene használni, hanem arra kellene használni, hogy az emberekért cselekedjenek. Arra kellene használni, hogy ne kiszolgáltatottakká váljanak minél többen, arra kellene használni, hogy olyan h elyzet teremtődjék, hogy a mélyszegénységből ne a nyomor felé haladjanak nagyon sokan. A legrászorultabbakon mindenképpen segíteni kellene. A baj az, hogy a tények nem ezt igazolják. Magyarországon ma szinte soha nem látott a rendszerváltás ó ta az az arányszám, amit mondok, a létminimum alatt él a magyar lakónépesség 37 százaléka, az emberek több mint egyharmada. Ez annak a gazdaságpolitikának az eredménye, amit önök hívtak életre. Hozzáteszem azt is, hogy abban a nagy, önök által nevezett bug yorban, amit munkanélküliellátórendszernek hívnak, az emberek 42 százaléka semmifajta juttatáshoz, támogatáshoz nem jut hozzá. De hozzáteszem azt is, hogy így, hogy nem jut hozzá, ebből a pénzből, amit a munkaadók és a munkavállalók befizettek, 180 milliá rd forinttal szemben tavaly 135 milliárdot használtak fel az emberek javára. Úgyhogy elvenni képesek, áthárítani terheket képesek, elkobozni és képesek sok mindent, de mindezek mellett még egyéb megszorításokat is eszközölnek. És utána mi történik? Jön a m agyar munkaterv, amelynek keretei között kilátásba helyezik az elkövetkezendő jövő képét, ami arról szól, hogy még kiszolgáltatottabbakká válnak az emberek, mondjuk, a mikro- és kisvállalkozások tekintetében akár indoklás nélkül is kirúghatók lesznek majd, ha az Alkotmánybíróság ezt nem fogja megakadályozni. Bár ma már a kétségek e tekintetben is felmerülnek. Azt gondolom, nem jó ez az út. Nem jó az az út, amikor a kollektív szerződések keretei között olyan szabályozásokat akarnak életre hívni, ami arról sz ól, hogy a munkaadóra nézve az általános törvényektől eltérő és negatív szabályozások hívódjanak életre. És soksok példát tudnék mondani, éppen ezért csak a kérdéseimet teszem fel. Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan és milyen módon akarják meggátolni, me gakadályozni, korlátozni, hogy a munkavállalók jogai tovább sérüljenek. Hogyan, miképpen fognak ellenállni annak, hogy ne olyan negatív szabályozások szülessenek, mint amelyek a munkaterv keretei között megfogalmazódnak.
