Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. július 4 (107. szám) - Volner János (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Egy kulcs a kudarchoz?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
1299 függően, hogy mennyire megy a nyugateurópai piac, teljesen függ etlen az önök politikájától, vagy működik, vagy nem működik. Mindenkit meglepett azonban az a tény, amikor a miniszterelnök úr elkezdett arról beszélni, hogy Magyarország levált az IMF köldökzsinórjáról, egész egyszerűen nem értettük, hogy miért. Röviddel egy héttel, mindössze azután tette ezt a kijelentést a miniszterelnök úr, hogy önök 500 milliárd forintot költöttek el az IMFhitelből a MOLrészvények visszavásárlására. Kérdezem önöket, képviselőtársaim, miféle köldökzsinórról való leválás az, amikor val akinek 500 milliárd forint értékben elköltjük a pénzét, hitelt veszünk föl tőle. Megjegyzem egyébként, hogy más tekintetben is maximum csak köldökzsinórcseréről beszélhetnénk, hiszen hogyha megnézzük most a magyar állampapírok finanszírozását, azt láthatju k, hogy a magyar állam jelenleg 7 és 8 százalék között jut a nemzetközi pénzpiacokon hitelhez, erre azután nagyon büszke a Nemzetgazdasági Minisztérium, és elmondja, hogy ötszörös túljegyzés kíséri a magyar állampapírok piacra hozatalát, én ezt nem tartom olyan nagy eredménynek. Meg kell jegyeznünk azt is, amit a mai Hírszerző lehozott, most éppen Irina Ivascsenko asszony, az IMF magyarországi vezetője veregeti meg a kormány vállát, nagyon elégedett a kormány teljesítményével, ahogyan fogalmazott, megtették azokat a megszorító intézkedéseket, amelyeket ők kértek tőlük. Idézem szó szerint: “A 2011es költségvetés elfogadása előtt nem ugyanúgy gondolkodtunk számos gazdaságpolitikai lépésről, de az azóta beköszöntött változásokat csak üdvözölni tudjuk.” (Az eln ök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) Gratulálunk az IMF kormányának! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A nemzetgazdasági miniszter úr válaszadásra Cséfalvay Zoltán államtitkár urat kérte fel. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt egy apró módosítás, amit említett az IMF itteni képviselőjének interjújábó l. Ha figyelmesen végigolvassa, akkor abban azért az a mondat tapasztalható, hogy azt üdvözli, hogy Magyarország strukturális reformokat hajt végre. Én úgy gondolom, ez a kormánynak is és a parlamentnek is a legfontosabb feladata, hogy strukturális reformo kat hajtson végre. Át kell alakítani és át kell építeni ezt az országot, annak érdekében, hogy valóban versenyképes legyen, és le tudja győzni azt az adóssághalmazt, amit az előző kormányoktól örökölt. Az igazi, lényeges különbség az, hogy Magyarország ezt önállóan és szabadon teheti meg. Önök, tisztelt képviselő hölgyek és urak, önök döntik el, hogy milyen lépésben, milyen eszközökkel csökkentjük az állam adósságát, és milyen lépéssel, milyen eszközökkel, milyen menetrendben alakítjuk ki a stabil államházt artás viszonyait. Ezt nevezném én egyébként, ha már erről a fogalomról szó esett, szabadságharcnak, valóban ez a szabadság, hogy a magyar gazdaságot és a magyar államháztartás adósságát képesek vagyunk a piacról szabályozni. A piacról való finanszírozásnak - ezt ön említette az előbb - az egyik legnagyobb erénye az, hogy nincs mögötte politika, világos, egyértelmű jelzéseket küld a piac, vagy veszik, vagy nem veszik a magyar állampapírokat, és azt ön is említette, a magyar állampapírokat veszik, sőt túljegy zik, mintegy bizalmat szavazva a magyar gazdaságpolitikának. Másik kérdése az egykulcsos adórendszerre vonatkozott. Én egy picit másképp fogalmaznék, mint ön, miszerint ez 500 milliárd forintba kerül. Én úgy fogalmaznék, hogy 500 milliárd forint marad az a dófizetőknél. Ennyire növekszik, nem tudom, ez az ön számára értéke vagy sem, én úgy gondolom, a mi számunkra érték az adófizetők szabadsága. Minden egyes fillérrel, amit az állam nem vesz el öntől mint adófizetőtől, azzal növekszik az ön szabadsága is. T ermészetesen, ha önök számára a szabadság nem fontos, és azt szeretnék, hogy az állam minél többet vonjon el az adófizetőktől, hogy azután az elvont pénzt saját belátása szerint visszaosztogassa
