Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. július 4 (107. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1280 visszaküldték ezeket a kérdőíveke t, hanem alapos, komoly és fontos beszélgetéseket folytattak, mielőtt kitöltötték volna ezeket a kérdőíveket. Gondolkodó emberek küldték vissza ezeket a kérdőíveket, akik nem egyszerű, hanem a politika időnként legnehezebb kérdését tették föl maguk számára , hogy hogyan legyen az adórendszer, a szociális rendszer, a munka, a segély, és választ adtak a számunkra. Én szeretném még egyszer a magyar parlament képviselői nevében megköszönni Magyarország polgárainak, hogy nem a korábbi hagyományokat követve otthon várják mindösszesen, esetleg imádkoznak is, hogy jó vagy rossz döntéseket hoznak az ország vezetői, a parlamenti képviselők, hanem amikor mód és lehetőség nyílik rá, akkor igenis hallatni akarják a hangjukat, és ezzel nemcsak az adott konkrét kérdés eldön tésében segítenek, hanem a magyar demokráciát is erősítik. Nem tudom elfogadni azt a baloldali gondolkodásmódot, amely a demokráciát arra az egyszerű kérdésre csupaszítja le, hogy ha önökre szavaznak és önök alakítanak kormányt, akkor van demokrácia, ha ne m önökre szavaznak és nem önök alakítanak kormányt, akkor meg nincsen demokrácia. A demokrácia ennél azért egy kicsit gazdagabb világ, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim! (Taps a kormánypártok soraiban.) Végezetül szeretném a mondandómat azzal zár ni, hogy mindannyian tudjuk, Magyarország helyzete rendkívül nehéz. Ezeket a kérdőíveket többségükben nagyon nehéz helyzetben lévő emberek töltötték ki és küldték vissza. (Zaj, derültség az ellenzék soraiban.) Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország európai összevetésben egy rendkívül szegény ország. Mindenkinek szeretném viccelődés helyett a figyelmébe ajánlani, egy olyan hazában élünk, ahol a magyar átlagkereset valahol a 600700 euró között mozog havonta, ahol a nyugdíj valahol a 250 euró körül van havonta ; egy olyan országban élünk, ahol gyerekek éheznek; egy olyan országot vettünk át, ahol emberek százezreinek esélyük sincs a munkára; olyan országot vettünk át az előző kormánytól, ahol emberek képtelenek egyáltalán megközelíteni az országnak azokat a rész eit, ahol esélyük lenne munkát szerezni; egy olyan országot örökölt meg a mostani kormányzat, amelynek olyan oktatási rendszere van, amely olyan szakmákra képezi az embereket, a fiatalokat, amivel nem lehet utána semmit sem kezdeni, és nem lehet elhelyezke dni. A helyzet tehát Magyarországon, tisztelt hölgyeim és uraim, rendkívül nehéz, súlyos és nehéz. Azt kell mondanom, a mai parlamenti vita arról győzött meg, hogy ezekkel a nehézségekkel megküzdeni ma Magyarországon egyedül a FideszKereszténydemokrata Né ppárt szövetségének van esélye. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók napirend előtti hozzászólásai következnek. Elsőként a Fideszé, L. Simon László ké pviselő úr részéről: “A népi diplomácia sikere: magyar keresztények zarándoklata Lengyelországban” címmel. A képviselő úré a szó. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! “Mi, magyar zará ndokok nemcsak az anyaország területéről, hanem Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról, Szlovákiából, Szerbiából, Romániából és Ukrajnából is azért jöttünk, hogy hálát adjunk azért az ezeréves lengyelmagyar barátságért, mely annyi áldást hoz ott a két nép történetébe. Azért jöttünk, hogy hálát adjunk közös szentjeinkért, Szent Hedvigért, Szent Kingáért, Boldog Özsébért, Boldog II. János Pál pápáért; közös nagyjainkért, Báthoriért és Sobieskiért. Köszönjük, Mennyei Atyánk, hogy megóvtad népeink et ezer éven át, köszönjük, Szűzanyánk, anyai közbenjárásodat és oltalmadat. (Zaj az ellenzék soraiban.) Köszönjük mindazt a szeretetet…” Ez egy idézet egy püspöktől, legyenek kedvesek végighallgatni méltósággal! “Köszönjük mindazt a szeretetet, amit lengy el testvéreinktől kaptunk, köszönjük ezt a szívélyes, őszinte, szeretetteli fogadtatást, itt Czestochowában, a lengyel egyház szívében.”
