Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. július 4 (107. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1271 Ugyanez a helyzet a gyógyszergyártók esetében. Itt az emberek 94 százaléka helyesli, hogy törjük le azt a lobbit, amely saját érdekei miatt méregdrága gyógyszereket tukmál az emberekre. Az extraprofitot a drága gyógyszerek állami támogatásával közpénzből fizetjük, ami növeli az államadósságot. Az emberek azt mondják, önök is olva shatják, hogy ezt meg kell szüntetni, senkinek se hagyjuk, hogy munka nélkül, manipulációval extraprofitra tegyen szert az adófizetők rovására. Mélyen egyetértek ezzel a véleménnyel. Ma, amikor háborút vívunk az adósság és a munkanélküliség ellen, nem enge dhetjük meg, hogy azokat támogassuk, akiknek amúgy is sok van. Ellenkezőleg, ebben a helyzetben azokat kell segíteni, akiknek kevés van. A nagy halakat nem kell félteni, az sohasem lehet az állam feladata. Tisztelt Ház! Az emberek kétharmada támogatja, hog y az állam nyújtson segítséget a bajba jutott devizahiteleseknek. Úgy érzem, ebben kifejeződik a magyarok embersége és szolidaritása: ma ő került bajba, de holnap én is kerülhetek. Másrészt az is meghúzódhat a válaszok egységessége mögött, hogy az emberek azt gondolják, nagyon sokan vannak, akik pusztán önerőből képtelenek ebből a helyzetből talpra állni, de ha kapnak némi segítséget, akkor talán képesek lesznek rá, akkor talán lesz értelme annak, hogy ők is erőfeszítéseket tegyenek. Az a kérdés, amelyben l egerősebben megoszlik az emberek véleménye, a lakáscélú devizahitelek újbóli engedélyezésének kérdése. Úgy tűnik, hogy az emberek józanul és óvatosan gondolkodnak. Mindkét álláspont mellett komoly és felelősségteljes érvek is szólnak. Többen vannak, akik s zerint veszélyes lenne újra kitárni a kaput a devizaalapú lakáshitelek előtt, ugyanakkor sokan vannak azok is, akik szerint a gazdaságnak szüksége van a tisztességes és megfelelően ellenőrzött hitelezésre. A kormánynak és a parlamentnek itt majd nagyon óva tosan kell eljárnia. Tisztelt Ház! Összességében a válaszokból azt olvasom ki, hogy az emberek tenni és küzdeni akarnak azért, hogy jobb legyen a jövőjük, küzdeni akarnak az adósság, a munkanélküliség és az extraprofit ellen. A mi dolgunk nem lehet más, mi nt hogy az emberek mellé álljunk ebben a küzdelemben, és minden tőlünk telhetőt megtegyünk a sikerért. A szociális konzultáció elegáns és csattanós válasz az olyasféle nyegle és cinikus megjegyzésekre, mint az, hogy kérdezzük meg az embereket, akarnake in gyensört - hát megkérdeztük. A szociális konzultáció üzenete világos: a magyarok dolgozni akarnak, munkából akarnak megélni, boldogulni és gyarapodni. Ezt várják el maguktól, és ezt várják el egymástól, a politikától pedig azt várják el, hogy ennek a fölté teleit teremtse meg. Tisztelt Ház! Emeljük meg a kalapunkat a magyarok józansága előtt, amellyel leszámoltak a hamis illúziókkal és a megújulás mellett foglaltak állást. Egy olyan pillanatban tették ezt, amikor még a családokat, a háztartásokat, a vállalko zásokat a múltból örökölt rettenetes terhek nyomasztják, és mindenki ki van éhezve arra, hogy a saját maga és szerettei életében javulást tapasztaljon. Az emberek hallatták a hangjukat, és azt mondták, a politika tegyen meg mindent azért, hogy munkára mind enkinek legyen lehetősége, és ne bújhasson ki senki a felelősség alól. Ez ránk, a kormányra és a parlamentre is vonatkozik. Azt jelenti, hogy még többet kell dolgoznunk. Az emberek a szociális konzultáció révén nagyon sok konkrét feladattal bíztak meg, és azt várják, hogy azt mielőbb, jól fölépített, jól kidolgozott törvények és intézkedések formájában ültessük át a mindennapi gyakorlatba. Ezt kell elvégeznünk az előttünk álló hetekben és hónapokban. Jelentem a tisztelt Háznak, a kormány készen áll erre. Am ikor a képviselők visszatérnek az őszi ülésszakra, számos fontos kormányjavaslat fekszik majd az asztalukon. Ami a nemzeti konzultációs politika jövőjét illeti, a jövőben is meg fogjuk hallgatni az embereket, mert bár rendkívül erős felhatalmazást kaptunk a választóktól, mi kitartunk amellett, hogy a demokráciának a választások között is működnie kell, megtanultuk, nem vezet jóra az, ha az emberek csak a választások alkalmával, négyévente szólhatnak bele a saját életük és jövőjük alakításába.
