Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
1249 magyar nyelv védelme, talán több figyelmet érdemelne, nem csak a Jobbik frakciója részéről. Sajnálom, hogy a miniszter úr elment, mert szerettem volna megdicsérni, ritkán teszem ezt, amikor a k ormány valamilyen törvénytervezettel vagy más javaslattal áll a parlament elé, mert ritka az a lehetőség, amikor az ellenzéki frakció, a Jobbik frakciója egy kormányzati kezdeményezést őszintén elfogadhat, támogathat - itt most ilyennel állunk szemben. Véd eni kell a magyar nyelvet, nemcsak az alaptörvény megfogalmazása szerint, hanem a hétköznapi gyakorlatban is, erre itt példák hangzottak el. Nekem a legintőbb jel az a jól ismert Herderhasonlat, ami 220 évvel ezelőtt úgy hangzott el, hogy “…a mások közé é kelt kisszámú magyaroknak századok múltán talán már nyelvét sem lehet majd felfedezni.” Szerencsére Herder tévedett, gondoskodtak róla azok a nagy elődeink, akiknek a sorából több név itt már elhangzott Bessenyei Györgytől Kazinczyn át Illyés Gyuláig és Ko sztolányi Dezsőig, és még sorolhatnánk mindazoknak a nevét, akiknek köszönhető az, hogy a magyar nyelv él, gazdagszik, nyitott, befogad, és 15 millió ember beszéli még ma is a világ különböző pontjain. Bár veszélyeknek van kitéve, és erről beszélni kell; k ülönösen a média, az elektronikus hírközlő szervek, az SMSbeszéd, az internet az, ami fenyegető napi veszélyeket jelent a magyar nyelvre, amelynek az értékeit itt többen ecsetelték, és ezekkel minddel egyetértek. Azt gondolom, azon túl, hogy az Országgyűl és majd felkéri a kormányt arra egy határozatban, hogy a kormány vonjon be különböző szervezeteket a tudományos életből, egyházakat, civil szervezeteket és másokat vonjon be egy munkába, ami föltérképezi és elemzi, értékeli a magyar nyelv helyzetét, és meg fogalmazza a szükséges tennivalókat; azt gondolom, ezen kívül az Országgyűlés mást is tehet még. Hiszen az Országgyűlés mint az ország legfontosabb politikai fóruma maga is formálja a köznyelvet, a hivatalos nyelvet is, formáljuk az élőbeszéddel, formáljuk a törvényjavaslatainkkal, formáljuk az elfogadott törvényjavaslatokkal, határozatokkal, és nagyon fontos, hogy helyesen használjuke, szabatosan fogalmazunke, jól használjuke a vonatkozó névmást. Nekem az idestova másfél vagy bő egyéves tapasztalatom az , hogy a vonatkozó névmás használata az egyik leggyakoribb köznyelvi hiba, és ebben a Házban sem ritka ennek az elkövetése: amikor azt mondjuk, hogy a “frakció, aki”, vagy azt mondjuk, hogy “a csoport, aki”, és nem “amely”. Összekeverjük az egyes számot a többes számmal, tisztelet a kivételnek természetesen; behozunk divatos fogalmakat, mint a prioritás, sőt elsődleges prioritás. Eszembe jut a megboldogult Marosán Györgynek a legendás hírű elszólása: a pro primo először, pro primo másodszor - az “elsődleges prioritás” engem erre emlékeztet, és ezért azt gondolom, hogy ezeknek a kifejezéseknek a túl gyakori használata, egyáltalán a használata nem túlságosan szerencsés egy törvényalkotói munkában. Legalább ilyen fontosnak tartom azt is, hogy a törvényeinkben, amelyeket együtt megalkotunk, egyértelmű és világos magyar kifejezések szerepeljenek, ehhez pedig az szükséges, hogy a használt fogalmakat világosan definiáljuk, világosan meghatározzuk. Számos olyan törvényünk van, amely olyan kifejezéseket használ, amely ek nem egyértelműek - ez persze jó lehetőség a jogászoknak arra, hogy a szakmájukat gyakorolhassák különböző formában a közigazgatásban vagy a polgári peres eljárásokban. Tehát fontos a szabatos, egyértelmű fogalmak használata a törvényekben, a jogszabályo kban; a bonyolult nyelvezetnek a kerülése - borzasztó hosszú, cicerói körmondataink vannak: mire az ember a mondat elejéről a végére ér egy jogszabályban, egy levegővétellel nehéz végigolvasni és megérteni; nem lenne szabad ilyen bonyolult szabályokat alko tni. Aztán még egy érdekes dolog, ami biztos nem egyszerűen megoldható, inkább csak azért mondom el, hogy talán más is továbbgondolja: én úgy tanultam még annó dacumál, hogy a jogalkotás nyelvezetében, a törvényekben a kijelentő mód használata felszólító m óddal ér fel. Ha azt mondja a törvény, hogy a szabály végrehajtását a kormány ellenőrzi, ez egy kijelentő mód: ez azt jelenti, hogy a kormánynak ellenőriznie kell annak a törvénynek a végrehajtását. Ugyanakkor számos esetben azt írjuk, hogy köteles megtenn i, köteles megcsinálni, köteles előterjeszteni - minek ez a
