Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 1 (71. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
964 Rossz hírem van, képviselő úr: mindent meg fogunk tenni a magyarokkal összefogva, hogy ez ne történjen meg, és bizonyítsuk azt, hogy lehet jól kormányozni Magyarországon. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Úgy van! - Gőgös Zoltán: Már épp ideje lenne!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel frakcióvezetőhelyettes úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: “Meddig lesznek a magyar termelők kiszolgáltatva Brüsszel kényénekkedvének?” címmel. Frakcióvezetőhe lyettes úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos módon ki kell jelentenünk, hogy egyre több jel arra utal, hogy bizony csak uniót cseréltünk, hiszen a szovjetből Európai Unió lett, de az elnyomatás, az értelmetl en rendszabályok tekintetében a lényeg nem változott: Magyarország egy újabb birodalomnak van kiszolgáltatva, mondhatnánk csúnyábban is ezt, hogy bizonyos testrésszel és arccal fordul először keletre, aztán nyugatra. A helyzet az, hogy a lényeg nem változo tt. Jelen pillanatban is előttünk fekszik egy olyan tervezet, amelynek értelmében egy jövőre esedékes uniós előírás kötelezővé teszi a tojástermelők számára újfajta ketrecek beszerzését, amelyek átlagos ára több tízezer forintra rúghat, miközben még az elő ző uniós direktívák miatt megvett, hitelre megvásárolt ketrecek terheit is nyögik. Ennek értelmében a termelőket lényegében el lehet lehetetleníteni, harmadukkétharmaduk felhagyhat a termeléssel, miközben jelen pillanatban is 21 forintba kerül szállítássa l, csomagolással egy darab tojás, miközben 20 forintnál drágábban ezt nem lehet eladni. Tehát jelen pillanatban is elmondható az, hogy a brüsszeli diktátumoknak köszönhetően és a nagy, istenített szabad piac eredményeké ppen ott tartunk, hogy a magyar termelők sorra ágazatonként mennek tönkre. És nehogy azt higgyük, hogy kizárólag a tojásiparról van szó jelen pillanatban, hiszen, ha a cukoriparunkról beszélünk, amely a legeklatánsabb példáját jelenti az európai uniós és b rüsszeli elnyomatás, kivéreztetés eredményének, akkor elmondhatjuk azt, hogy 1990ben, a gengszterváltás előtti utolsó esztendőben még 12 hazai cukorgyár működött, jobbára nyereségesen működtek ezek az intézmények évtizedeken keresztül. Mára odajutottunk, hogy mindössze egyetlen darab, a kaposvári Magyar Cukor Zrt. maradt meg, ez sem feltétlenül magyar kézben. Mindösszesen a hazai igények harmadát képes kielégíteni, tehát kétharmadrészt importra szorulunk egy árdrágított, spekulációktól terhes piacon. Tehát kijelenthető az, hogy Európa éléskamrája, egy mezőgazdasági ország nyugateurópai diktátumok eredményeképpen jelen pillanatban képtelen az önfenntartásra, önellátásra, és nem láthatóak azok a kormányzati szándékok sem - és itt az utóbbi 21 évről beszélek most már , amelyek ezzel ellentétes irányba mutatnának, amelyek olyan könnyítéseket érnének el számunkra, mint ami a régi, Európának nevezett tömbben megszokott. A régi tagországok ugyanis kitalálják számunkra az értelmetlen előírásokat, amelyeket ők magu k sem tartanak be, de rajtunk kőkeményen számon kérik őket, az itteni helytartóságok pedig szolga módon ezeket folyamatosan beterjesztik, ellenőrzik, és szankcionálják is, ha nem történnek meg. A cukoripar esetében is mi történt? A 2006os európai uniós cu korrendtartási reform értelmében gyakorlatilag leépítették a termelőket oly módon, hogy az éves profitjuk négyötszörösét ajánlották számukra arra az esetre, ha befejezik a termelést. És mindez az egész minek köszönhető? Megint csak annak, hogy már 2006 el őtt a WTO eljárást indított az Európai Unió ellen, ugyanaz a WTO, amely génmódosított szeméttel próbálja elárasztani Európát, ugyanaz a WTO, amely lényegében lehetetlenné tenné a saját nemzetgazdaságok védelmét, a gazdasági protekcionizmust. Tehát azon nem zetközi, multinacionális maffiáról beszélünk, amely a nemzetállamok önrendelkezését
