Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 22 (69. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
707 által jelké pezett főhatalomban jelenik meg, és ezt kell nekünk minden eszközzel és erővel ebben a történelmi lehetőségben kötelességszerűen megvalósítanunk. Ennek érdekében került benyújtásra tehát a Jobbik 49 javaslata közül az a javaslat, amelyet a 9. számú ajánlás i pontban találhatnak meg, és amely miatt a soksok értékes, egyéb javaslatunk mellett... - a föld kiemelt védelme, ifjúság kiemelt védelme, a mentelmi jog eltörlése, az önkormányzatiság megvédése, a honvédelem valóban honvédelem céljára szolgáló funkciójá nak alkotmányos garantálása, de a legfájóbb talán az, hogy ezen a múlt pénteki ülésen az alkotmányügyi bizottság nem vállalta fel a magyar történeti jogfolytonosság helyreállítását, és azt gondolom, hogy ez megbocsáthatatlan bűn lesz majd akkor, ha a végle ges szövegbe nem kerül bele. Most még azért mondjuk el szavainkat, hogy újólag és újólag figyelmeztessük önöket arra a történelmi felelősségre, ami ebből fakad. Mert miről is van igazából szó? Idézzük fel például Andrássy Gyula gondolatait abban a vitában, amelyet 1920ban az I. törvénycikk vitájában folytattak, amikor 1919ben a Károlyiféle nemzetpusztító hónapok, márpedig a Tanácsköztársaság vörösdúlása után a magyar nemzetgyűlés - akkori formájában nemzetgyűlés - elindította a joghelyreállítás folyamatá t. Az 1920. évi I. törvénycikk azt célozta ugyanis, és az egész vita erről szólt, hogy nem lehet egy nemzet kialakult, ezeréves jogrendjébe beavatkozó, idegen hatások alatt letérülni arról az útról, ami a magyar nemzet lelkületének, érdekeinek megfelel. Ez ért Andrássy Gyula azokkal a szavakkal fordult a nemzetgyűléshez, amelyet ma is megfontolhatunk. Máris az volt az egyik nagy vétke a forradalomnak, máris óriási mértékben megkönnyítette ennek az egységes nemzetnek a széthullását az a tény, hogy felrúgták, mintha semmi sem volna, Szent István koronájának abroncsait, és helyükbe odaállították a nemzeti tanács modern szülötteit; ha a mai megfogalmazással élnénk, mondhatnánk azt is, hogy a nemzeti együttműködés modern szülötteit. Ne nyúljunk tehát olyan könnyen a nemzetnek e történelem adta kincséhez, mert félek tőle, hogy szűk kis eszünk nem lesz képes kipótolni azt, amit lerombolunk. Ebben a szellemben fogalmazott Andrássy Gyula, és szerencsére képviselőtársai hallgattak a szóra, és ennek nyomán születhetett m eg akkor a néhány hónapos interregnum időszak után a joghelyreállító, 1920. évi I. törvény, majd egy hatéves, joghelyreállító folyamat indult el, amikor mérlegre tették ennek az illegitim időszaknak az összes termékét, és megvizsgálták abból a szempontból, hogy szolgáljae a nemzeti érdekeket, összhangba hozhatóe a Szent Koronatan magasztos elveivel: korlátozott, osztott hatalom elve, az önkormányzatiság elve, a népcsoportok egyenjogúságának elve, a mellérendeltség elve, a jogsértés törvényt nem alapít el ve, és hosszan folytathatnánk a sort. (Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben Földesi Gyula váltja fel.) Ezért gondolom azt, hogy még most is meg kell tenni, meg kell tenniük azt, hogy támogassák ezt a javaslatot, amelyben a következő szövegszerű indítvánnyal éltem. A magyar állam kijelenti, hogy jogfolytonos a történetileg létezett magyar alkotmányos rendszerekkel. A nemzet egységét, Magyarország szuverenitását és a történetileg létezett alkotmányos rendszerekkel való jogfolytonosságát a Szent Korona fejezi ki . Az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának részletes szabályairól és az abból fakadó jogkövetkezményekről sarkalatos törvény rendelkezik. Ez a feladatunk tehát, és azt gondolom, hogy a valódi rendszerváltást várják az emberek. Ezt nem szabad szem e lől téveszteni. Nem azt várják, hogy most egy kicsit cizelláltabb, egy kicsit több, egy kicsit igényesebb, akár szűkebbbővebb alaptörvény szülessen, hanem azt várják, hogy az, amire várnak már 1990 óta, amikor egyáltalán megnyílott a lehetősége annak, hog y önrendelkezési jogunkat saját kezünkbe vegyük, ezt követően megkerülhetetlen kötelessége volt minden országgyűlésnek, hogy megtegye a joghelyreállítás irányába tett lépéseket.
