Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 22 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
628 LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Július 22én lesz a hódító török szultáni sereg felett aratott nándorfehérvári diadal 555. évfordulója. Világraszóló győzelem szül etett ezen a napon. A győzelem hírére III. Callixtus pápa módosított a korábban kiadott bulláján, s míg a győzelem előtti bullát a szorongó könyörgés szellemében fogalmazta meg, addig a győzelem után a módosított bulla szövegét már a keresztény öntudat erő sítése szellemében írta. Idézem: “Isten győzelemre segítette a keresztényeket, azaz a déli harangszó és a déli harangozás alatt elmondott imák egyben a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás kifejezői” - rögzítette a Szentatya. Tisztelt Ház! Népünket az őseink átélt közös történelem, a közös emlékezet, az anyanyelv, az elmúlt több mint ezer esztendőben a közös keresztény neveltetés formálta nemzetté, magyar nemzetté. A nándorfehérvári diadal emléke egyszerre része a keresztény Európa és a magyarság közös emlékezetének. Minden nép elemi létfeltétele, hogy összetartozását és nemzeti mivoltát önmaga és a világ előtt felmutassa. Napjainkban nekünk, magyaroknak rendkívüli erőfeszítésre volt szükségünk annak érdekében, hogy a romboló erkölcsigazdasági válságot leküzdjük. Az építkező jövő érdekében sok egyéb mellett közös reményt és öntudatot meríthetünk történelmünkből, helytállásaink és sikereink nagy példáiból. Ezek közül emelem most ki a nándorfehérvári diadalt, amely akkor Európát, az európai keresztény kul túrát mentette meg a pusztulástól. Legyen áldott az emléke Hunyadi Jánosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Szilágyi Mihálynak, a családjukat, szülőföldjüket, hazájukat védelmező várkatonáknak, Hunyadi fegyelmezett és elszánt seregének és a népmissziós ference s prédikátor által toborzott népfelkelőknek! Az elmúlt két évtizedben többen, egyénileg és közösségben egyaránt megfogalmaztuk a szándékot: a nándorfehérvári diadal napja, július 22e legyen hivatalosan is nemzeti emléknap. Idézek egy javaslatból, amelyet Visy Zsolt régészprofesszor, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára fogalmazott, és amely javaslatot a Professzorok Batthyány Köre közgyűlése egyhangúlag támogatott. Idézet a szövegből, a javaslatból: “Ez az esemény kivételesen alkalmas a ma gyar nép helytállásának, európaiságának bizonyítására egy olyan időben, amikor erre a legnagyobb szükségünk van. A nándorfehérvári diadal tanulsága több mint 550 éves, és egy olyan időből származik, amikor más népek és országok nem kényszerültek olyan áldo zatok meghozatalára Európáért, mint a Magyar Királyság és népe. Nándorfehérvár ugyanakkor a nemzetközi összefogás olyan sikeres múltbeli példája, amelynek csak pozitív üzenete van, és egyetlen nép ellen sem irányul.” Hozzáteszem: ez a nap, július 22e lehe tne hivatalos emléknapja Európának, a keresztény európai közösségnek is - erről azonban dönteni nem a mi hatáskörünk. De a magunk öntudata és nemzeti emléknapjaink dolgában mi vagyunk illetékesek. Kérem a tisztelt Országgyűlést, támogassák azt az országgyű lési határozati javaslatot, amelyet a nándorfehérvári diadal napjának, 1456. július 22ének nemzeti emléknappá nyilvánítása érdekében L. Simon Lászlóval és Nagy Gábor Tamás képviselőtársammal terjesztünk elő. A harangok délben - itthon és a nagyvilágban - Hunyadiék dicsőségét, rendkívüli teljesítményét hirdetik. A harangok értünk és nekünk is szólnak. Adjon ez erőt a jelen küzdelmeiben, a nemzeti jövendő érdekében! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Balc zó Zoltán) : A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr szólal föl. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Bár hozzátenni ehhez a hozzászóláshoz nem kell, de mégiscsak szeretném megerősíteni, hogy azér t fontos ilyesfajta történelmi sorsfordulókról megemlékeznünk, mert hogyha az a címer, az a Hunyadicímer ott nincsen fönt a magyar történelemnek a falán, akkor az azt
