Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
4893 L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagy élvezettel hallgattam itt a ma esti vitában Gúr Nándor képviselőtársam felszólal ását, bár néha nem egészen tudtam követni sziporkázó humorát. Sajnálom, hogy most nincs itt a teremben, hogy visszatérjünk arra a problémára, hogy az örökség, amit képviselőtársam is hanyag eleganciával kezelt, hogy megengedi, vagy feltételezve, de nem meg engedve. Azért e mellett az örökség mellett ne menjünk el, tisztelt képviselőtársaim! Ennek a jogszabálynak az elfogadására azért van szükség, mert önök, szocialisták, szabad demokraták 8 év alatt olyan helyzetet teremtettek, az országot úgy eladósították, hogy az ország adósságállománya a GDPhez viszonyítva 85 százalékra ment fel, az önkormányzatoknak a mai napon pedig 1830 milliárd forintnyi adósságállománya van. Ezek, kérem, tények. Ezeket a tényeket a szocialistáknak és a szabad demokratáknak köszönhet jük. Ne felejtsék el azt, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy 2005 és 2010 között Magyarországon gyakorlatilag megötszöröződött az önkormányzatok adósságállománya, az annak köszönhető, hogy önök, szocialisták az elmúlt években az önkormányzatok által ellát ott állami kötelező feladatokat sem finanszírozták, önök két évvel ezelőtt összevonták az önkormányzati normatívákat, ténylegesen e mögött az összevonás mögött az a szándék húzódott meg, hogy a legtöbb területre kevesebb forrás jusson. Az önkormányzatok el adósodása mögött tehát nem az önkormányzati vezetők felkészületlensége, nem a felelőtlen gazdálkodás az, ami elsőként meghúzódik, hanem az, hogy a magyar állam, amelyet az elmúlt 8 évben a szocialistaszabad demokrata kormányzat vezetett, a kötelező felada tokhoz szükséges forrásokat sem biztosította az önkormányzatok számára, éppen ezért volt szükség ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására és a megtárgyalására. A törvényjavaslat szöveges indokolásából is kiderül, hogy az Országgyűlés 1996ban fogadta el a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvényt. Azért azt nagyon jól láttuk, hogy az azóta eltelt 15 év alatt 40 olyan adósságrendezési eljárás indult, amely többségében kisebb önkormányzatokat érint. Ha már az előbb a képviselő asszony szóba hozta a Heves megyei önkormányzat ügyét, akkor ebből az is látszik, amit az előbb Kósa képviselőtársam jól bemutatott, hogy az előző négy évben kicsinyes politikai bosszúból hoztak olyan helyzetbe megyei önkormányzatokat, nemcsak az illetékbevételek elvonásával, nemcsak a normatíva összevonásával, hanem még egy sor más intézkedéssel, például, hogy alapvető pályázati lehetőségekből zárták ki a megyei önkormányzatokat vagy a megyei önkormányzat által fenntartott intézményeket. Tehát ennek az a következm énye, hogy az 1996ban elfogadott törvény ma már nem alkalmas a felmerülő, még az előttünk álló problémák szakszerű kezelésére, hiszen azt láthattuk már az elmúlt évben is, hogy nagyobb városokat, és amint az előbb a képviselő asszony Heves megyét említett e, megyei önkormányzatokat is veszélyeztet a felhalmozódott adósságállomány, tehát valamilyen módon szükséges kezelni ezt a problémát. (0.50) Képviselő asszony az előbb a kisebbségi véleménye megfogalmazásában jelezte azt, hogy ezt a törvényjavaslatot az ö nkormányzati törvény tárgyalásával egy időben kellett volna benyújtani. Van abban némi logika, amit elmond, de pusztán csak annyi, hogy való igaz, hogy ősszel elénk fog kerülni az önkormányzati törvény, de az előbb ön által említett példák is azt mutatják meg, hogy az elkövetkezendő négy hónapot se várhatjuk meg, minél hamarabb kell lehetőséget teremtenünk a problémák orvoslására, olyan módon, ahogy ezt a jogszabálytervezet megteszi. Nagyon fontos például az, hogy az adósságrendezésbe milyen vagyoni kör nem vonható be a jövőben. A kulturális bizottság elnökeként engedjék meg, hogy azért kiemeljem azt, hogy ha a Heves megyei önkormányzatra utalunk, kétségbeejtő lenne az, hogy ha mondjuk, egy csődgondnok az egri vármúzeumot akarná eladni, vagy ha a csődgondnok valamelyik színházunkat akarná eladni, valamelyik színházunkat akarná bezárni. Tehát nagyon fontos ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban az, hogy egyértelműen meghatározza azt, hogy olyan feladatellátáshoz kapcsolódó vagyoni elemek, amelyek állami
